ÜDVÖZLETÜNKET KÜLDJÜK CEGLÉDRŐL
Képeslapok Ceglédről
Képeslap a zárda kápolnájáról
A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek társulata 1922-ben érkezett Ceglédre. "… leányifjúságunk fokozottabb valláserkölcsi oktatására és nevelésére" vállalkoztak; tevékenységük látványos eredménye a később Szent Józsefről elnevezett katolikus polgári leányiskola megalapítása volt. Az új intézményben, a Pesti út 4. számú épületben 1927-ben kezdődött meg a tanítás.
Három év múlva, 1930-ban új épületet emeltek itt; ennek tervezője a főleg katolikus templomok építésével megbízott DR. FÁBIÁN GÁSPÁR (1885-1953) volt. A földszinten a tantermek, az emeleten a nővérek szobái, cellái, az udvarban a kápolna: ezekből az egységekből állt az új létesítmény. Az új intézményt Klebelsberg Kunó is megtekintette. "A miniszter inkognitóban érkezett s éppen azért csak szűkebb környezet fogadta" - írta a látogatásról a Cegléd és Környéke című hetilap 1930. március 23-ai száma.
A katolikus polgári leányiskola népszerű intézmény volt Cegléden, hiszen a nővérek szívesen vártak itt minden diákot, tartozzék az bármely vallási felekezet. "A kápolnában sok szép ájtatosság volt, és soha nem volt üres, mindig volt, aki imádkozott. Ez a kápolna nagyon kedves és szép volt. Magyar-Mayer Antal, a budapesti Képzőművészeti Iskola tanárának tervei szerint és közreműködésével lett kifestve. A négy ablak is művészi üvegfestménnyel volt ellátva. A fafaragású oltárt Tirolból hozatták Csipkó László és neje kedves közreműködésével. A házfőnöknő áldozatos lélekkel segített, vigasztalt és rendet tartott" - jegyezte fel a plébánia Historia Domusában Taraba József lelkész.
A "zárda" (ahogy a ceglédiek nevezték) mégis a legrövidebb életű iskola lett városunkban. Az összes magyarországi szerzetesrendet egy 1948-ban kelt törvénnyel feloszlatták. A ceglédi zárdát 1950. december 5-én éjjel a hatóságok lefoglalták, a nővéreket kiköltöztették.
A Pesti úti épületben 1946 óta már általános leányiskola működött, amelyet 1950-ben Hámán Katóról neveztek el, végül 1974-ben összevonták a szomszédos, Mészáros Lőrinc (volt katolikus elemi, volt általános fiú-) iskolával.
Az időközben új szárnnyal bővített intézmény 1993-ban visszakapta a katolikus egyház, 2009-ben Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola névre keresztelték át.
Az egykori kápolna falait 2008-ban lebontották; azóta a helyén álló kereszt emlékezteti a diákokat és tanárokat az egykori Szent József katolikus polgári iskolára és a zárda lakóira.
A képeslapot a Szent István Társulat négyféle (kék, zöld, fekete, barna) színben adta ki, valamikor az 1930-as évek elején. Az itt látható változatot a ceglédi lelkigyakorlatok "szent hangulatában" írta az ő "jóságos mamuskájának" 1935-ben a feladó.
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
Képeslap Cegléd térképéről
A térképes képeslapok a képeslapgyűjtők kedvelt témái közé tartoznak. Különös, hogy Ceglédről nagyon kevés ilyen kiadvány jelent meg.
Az egyik itt látható. Ezt 1972-ben adta ki a városi tanács; dr. Lakatos József VB-titkár a térképek kiadásáért akkor felelős Cartographia kiadótól rendelte meg a belváros rajzát.
A térképen ott van szinte minden fontos ceglédi középület. Pl. a Marx utcában a Kossuth Múzeum, a Széchenyi téren az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola vagy a Szabadság téren a két szovjet hősi emlékmű közül az egyik.
A képeslapot a híres-neves ceglédi Dózsa-ünnepség tiszteletére adták ki; a Kossuth téri Nagyáruház könyv- és papírosztályán, az emeleten két forintért meg lehetett venni. A június 25-ei Kossuth téri rendezvényen e sorok írója egy ilyen képeslapra kért autogramot az ünnepség egyik díszvendégétől, Bessenyei Ferenctől. Az ünnepi műsor legnagyobb sztárja egy verset szavalt el itt: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon, írta Illyés Gyula.
A térképes képeslapon ott áll az új, 1972-ben felavatott Dózsa-szobor; azon a helyen, ahol ma is láthatjuk. A katolikus templom helyzete sem változott; bár a képeslap rajzoló 1972-ben éppen 360 fokkal "elfordította" városunk egyik legrégebbi épületét…
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
Képeslap a Malom utcai szélmalomról
A malomipar a 19. század egyik leggyorsabban fejlődő iparága volt Cegléden. A malmok technikai felszereltsége természetesen látványosan átalakult az idők során. "1895-re a szárazmalmok száma ötre, a vízimalmok száma 1-re csökkent, ezzel szemben a városban már 5 gőzmalom és 5 szélmalom működött" - összegezte a ceglédi malmokról szóló adatokat Kocsis Gyula.
A malmok "versenyét" a 20. századra fölényesen a gőzmalmok nyerték meg; az építésükhöz legtöbbször felhasználták a száraz- és gőzmalmok építési anyagát, szerkezeti elemeit is. Cegléden is ezek voltak az első tőkés vállalkozások, ám ezek ideje is gyorsan lejárt. Következtek a benzinmotorral működő darálók, lisztmalmok. Közülük még egy áll a Széchenyi út és a Kátai út találkozásánál, bár hosszú szolgálatát már ez réges-régen befejezte…
Az idézetben említett 19. századvégi öt szélmalom közül kettőről készült, pontosabban maradt meg ismert képeslap. Az egyik a Molnár utcában, a másik a Csíkos szélen állt a lapok nyomtatása idején. Az itt látható az 1910-es évek elején jelent meg. Sajnos, sem a kiadó, sem a nyomda nem tüntette fel rajta a nevét.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
(Az idézet helye: Kocsis Gyula: A város a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig. Szentendre, PMMI, 1982. 244. p. Megjelent a "Cegléd története" című kiadványban, a Studia Comitatensia 11. darabjaként)
Reznák Erzsébet
Képeslap a fel nem épült katolikus templomról
"Új plébánia lett a Széchenyi úti kápolnából. Március elsejétől visszamenőleg püspök atyánk végleg ketté osztotta a ceglédi plébániát és kinevezte az új plébánost. Dr. Tóth Tibor a második plébánia plébánosa" - adta hírül a helyi egyház 1947-ben keltezett nyomtatványa. A ceglédi Újplébánia titulusa a Magyarok Nagyasszonya lett. Első plébánosát 1947. március 25-én iktatták be.
A Széchenyi úti "kápolna" akkor még egy földszintes, egy tantermes iskola volt, melyet 1936 óta használtak hitéleti célokra is. Az épület azonban szűkös volt, ezért a hívek régóta tervezték, hogy új templomot emelnek helyette.
Tóth Tibor, az első plébános nagy lendülettel folytatta a tervezést; 1948. március 16-ai bejelentése szerint megkezdődtek a Széchenyi úti (Deák téri) katolikus templom építésének előkészületei. "A város adott telket, téglákat… emlékezett a munka megkezdésére Taraba József plébános. Előbb feltöltötték a 800 négyszögöl nagyságú területet, idehordták a laktanya nagy lovardájának bontásából kapott ötvenezer téglát. A terveket ÁRKAY BERTALAN (1901-1971) építész készítette el.
Ám az építkezés elé nem várt és elháríthatatlan akadályok tornyosultak. A tervek szerint a templom alatt sírhelyeket alakítottak volna ki, hogy ezek hozama és még több, máshonnan gyűjtött adomány is hozzájárulhasson a költségekhez. "Az építést, a kripták készítését elkezdték, sőt be is fejezték, mire egy nedvesebb időjárás meghozta a mélyen fekvő telekre a szokásos talajvizet, amely a kriptákat elöntötte. … Így az egész templomépítési terv szó szerint kútba esett" - olvasható a plébánia Historia Domusában.
Az építkezés ügyét 1949-ben a városi tanács is megtárgyalta. Ismertették a Belügyminisztérium vizsgálatának eredményét, mely szerint az - a nem megfelelő műszaki előkészítésre hivatkozva - szabálytalannak ítélte a templom építését. A vizsgálatban leírták azt, hogy a templomban tervezett száznegyven "sírkamrát" az egyház egyenként három-négyezer forintos áron akarta eladni.
Az építkezést még abban az évben véglegesen leállították, Tóth Tibort elhelyezték a városból.
A régi Széchenyi úti épületet pedig továbbra is együtt használta az iskola és az egyház. A tanítás csak 1978-ba szűnt meg itt és az épület helyén végül mégis felépülhetett egy új templom! Zsédely Gyula fáradhatatlan küzdelme Kerényi József terveiben vált valóra. A "Magyarok Nagyasszonya" kápolnát 1988-ban szentelték fel.
A képeslapot 1948-ban adták ki. A hátoldalára ezt nyomtatták:
"Adakozz a templomépítés javára!"
(A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona. A templomról részletesen: A ceglédi Szent Kereszt templom és egyházközség élettörténete a XX. században. Főszerkesztő Surányi Dezső. Cegléd, Szent Kereszt templom és egyházközség, 2001. 97-98. p.)
Reznák Erzsébet
KÉPESLAP a "KERRŐL"
A titokzatos rövidítés a kereskedelmi iskolát jelenti Cegléden; a többszörös átszervezést és átnevezést megért intézményt így szokták azonosítani régi diákjai.
Kereskedő tanulókat 1885 óta oktatnak a városban, eredetileg közös intézményben tanultak az iparosnak készülő inasokkal. Csak 1950-ben különült el a kétféle szakmai képzés, de a közös igazgatás 1977-ig megmaradt. A Pesti út 7. számú épületben működő iskola első igazgatója Vigh Ferenc volt.
Az időközben szűkössé és alkalmatlanná vált épület(ek)ből 1989-ben költözhetett el az iskola mai helyére, a Kossuth Ferenc u. 18. számú új és szép házba. Ebben az évben, szeptember 3-án rendezték itt az első évnyitót és ekkor tartották a névadót is. "Károlyi Mihály Kereskedelmi Szakközépiskola és Vendéglátó-ipari Szakmunkásképző Iskola" néven működött tovább Cegléd egyik legnépesebb középiskolája.
A névtáblára 2008-ban új név került: szeptember 1-jétől Unghváry László nevét viseli az iskola. E sorok írásakor "Ceglédi SZC Unghváry László Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola" a hivatalos neve.
Az épület BREJSKA ISTVÁN és KASZTA DÉNES tervei alapján készült. Nemcsak Cegléd "második" főutcájának meghatározó épülete, hanem díszéri válik az egész városnak!
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona, ceglédi DominiCard kiadványa.
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
KÉPESLAP a református templomról
"… pesti építőmester, Hild József úr, mint jó szívéről, nagy tudományáról ismert férfiú kerestetett meg egy, az eklézsiához illó terv készítése és az építés felvállalása végett" - számolt be az építkezés előkészületeiről Szabó Károly lelkész. Az új templom alapkövét 1835. május 29-én tették le, így emlékezve korábbi templomuk egy évvel korábbi leégésének napjára.
Ám a nagyszabású építkezés többször félbeszakadt; a pénzhiány, a közöny, a szabadságharc hadi eseményei, majd Szabó Károly letartóztatása és elköltözése miatt csak 1874-ben szentelték fel az épületet.
Az építkezést 1894-ben folytatták; ekkor került a templomra a kupola és ekkor fejezték be a két torony befedését is. Hild József 1867-es halála és az eredeti tervek eltűnése miatt Balázs Ernő építész érdeme a végleges befejezés.
A korabeli szemtanú szerint legalább 8-10 ezer ember vett részt a templom felszentelésén 1896. november 8-án. A képeslap nem sokkal ezután készülhetett, a postabélyegző kelte 1899 volt. Sajnos, a kiadó neve nem található rajta.
A református templom a legismertebb ceglédi épületek közé tartozik. Fontos tájékozódási pont, minden irányból már messziről látható, a látványa azt jelzi: megérkeztünk Ceglédre!
Kedvelt témája volt a képeslapkiadóknak is. A legtöbbször a Kossuth-szoborral együtt fényképezték le, de sokszor látható a szomszédos épületekkel vagy az utca részleteivel. Ez a felvétel az egyik legrégebbi ábrázolás a méltóságteljes és harmonikus épület történetéből.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
(Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
KÉPESLAP a nagy lovardáról
"Most, hogy a honvédség itten van, éppen élén a Vasút utca. Az egyenruha hadat üzen a női szíveknek és vae victis" - szólt a 19. század végi tudósító, aki még szemtanúja lehetett a ceglédi huszárok kivonulásának. A huszárok természetesen, nem csak a harcászathoz és nem csak a női szívek legyőzéséhez értettek; sokáig őket vezényelték ki a városi tüzek oltásához is.
A 13. császári és királyi huszárezred Cegléden állomásozó százada számára építendő új, több épületből álló laktanya építése 1904-ben kezdődött el. TÓÁSÓ PÁL építész tervei szerint 1905-re el is készült a Törteli út - Szolnoki út kereszteződésénél egy törzs- és lakóépület, két legénységi lakóépület, négy istálló egészséges lovaknak, két fedett lovarda, három fedetlen lovarda, egy istálló beteg lovaknak, egy istálló gyanús lovaknak, egy fészerépület, egy börtönépület, egy patkolóműhely, egy markotányos épület, egy lóúsztató.
A később sok viszontagságot átélt ceglédi kaszárnyáról meglepően sok képeslap készült: a Kossuth Múzeum gyűjteményében tíznél több változatot őrzünk belőlük.
A nagy lovarda teljes terjedelméről ez az egyetlen ismert lap. Különös, hogy az épület előtt állók között a nem katonák, hanem a nők és a gyerekek vannak többségben. Lehet, hogy az építőkhöz tartoztak, akik között a korabeli újság szerint női napszámosok is dolgoztak…
A laktanyát 1944-ben a Szovjet Hadsereg foglalta le, akik itt 1946-ig a Kárpát-medence legnagyobb fogolytáborát működtették itt. Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet katonák egészen 1991-ig maradtak az épületben. A laktanya épületei ittlétük alatt nem sokat változtat, de a nagy lovardát - talán az építőanyag felhasználása miatt - lebontották.
Az egykori fogolytábor területe 2016 óta történelmi emlékhely.
A képeslapot ceglédi vállalkozó, Sárik Gyula adta ki. A feladója, Rózsi, 1909-ben küldte el öccsének, Ferinek Budapestre.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
Reznák Erzsébet
KÉPESLAP a Kossuth-szoborról
Talán helyesebb lenne így írni a címet: KÉPESLAPOK a Kossuth-szoborról. Nem meglepő, hogy erről a ceglédi monumentről készült eddig a legtöbb képeslap! E sorok írásakor 80(!) féle változatot őrzünk belőlünk a Kossuth Múzeumban. Az első 1902-ben, az eddigi utolsó 2019-ben jelent meg.
A Kossuth-szobor felállításáról még 1894-ben, a kormányzó halálhírének érkezésére döntött a képviselő-testület. "Azon történeti monumentum megörökítésére, hogy az elhunyt nagy hazafi a haza legnagyobb veszélyében a fegyveres ellenállás szervezését Cegléden kezdte meg, örök emlékű beszédét elmondotta - a Kossuth téren, melyen e beszéd tartatott, egy díszes emlék állíttassék fel, melynek felállításával a városi tanács megbízatik" - olvasható a döntés az 1894. március 22-ei tanácsülési jegyzőkönyvben.
A ceglédi "díszes emlék" felállításához azonban még nyolc esztendőre volt szükség. Akadozott a közadakozás, kevés volt a város pénze, hiányzott az elhatározás a szoborpályázat kiírásához: a változatos ürügyek taglalása és számonkérése kedvelt témája volt a helyi sajtónak…
Végül 1901-ben közzétették a pályázatot, megalakították a szoborbizottságot és várták a pályaműveket. Még Kossuth Ferenc véleményét is kikérték az ügyben, városunk országgyűlési képviselője azonban szelíden elhárította megtiszteltetést. "Erre nézve magamat sem hivatottnak, sem megbízottnak nem érzem" - írta a szintén a múzeumban őrzött levelében.
A pályázatra beérkezett 22 mű közül Horvai János tervét tartották megvalósíthatónak a művészeti bírálók. Az alkotó, a pécsi születésű Horvai (Hoppl) János elismert művész volt, aki főleg a Kossuthról készített köztéri szobrai révén szerzett ismertséget az egész országban.
A mi szobrunkat 1902. szeptember 18-án, Kossuth születésének 100. évfordulója tiszteletére avatták fel az Árpád (ma: Szabadság) téren. Rendkívüli alkalom volt ez Cegléden, hiszen addig itt ehhez hasonló rendezvényt nem tartottak! Ünnepi kivilágítás, bandérium, bankett, futballmérkőzés, rendkívüli újságszám fogadta az ünnepségre érkező vendégeket, köztük Kossuth fiait, Ferencet és Lajos Tivadart.
A szívből jövő üdvözlés azonban még a hivatalos ünnepség előtt hangzott el téren.
"Hétfőn este, amikor a szobrot felállították, elvitték a szobor elé Farkas Sándor bandáját és eljátszották a Himnuszt, a Szózatot és a Kossuth-nótát. Kalaplevéve hallgatták a bánatos szép dalokat. A lelkes, szép jelenetnek sok nézője akadt, akik mindannyian lelkesedéssel és áhítattal nézték a szent öreg ércalakját. Ifj. Bálint András, Némedi György ipartestületi elnök és Bognár Károly iparos találták ki ezt a szép dolgot, áldja meg az Isten érette" - örökítette meg az emlékezetes jelenetet a helyi újság tudósítója.
A 119 éves ceglédi Kossuth-szobor még számos ehhez hasonló, megható és jeles eseményt nézhetett végig. De ezek felsorolása egy másik fejezet…
Reznák Erzsébet
KÉPESLAP az Önálló Gazdasági Népiskoláról
Ilyen nevű intézményt ma már nem talál az Olvasó sem Cegléden, sem más településen, pedig egykor ez iskolatípus is a "népoktatási tanintézetek" közé tartozott. Megszervezését 1921-ben írta elő az a törvény, amely a népoktatás szervezetét, tanulmányi rendjét határozta meg.
Ez a törvény rendelkezett a tankötelezettségről is. Eszerint az 5 - 12 éves korosztály köteles a mindennapi iskolába járni; a tovább nem tanuló 12 - 15 évesek számára pedig a település illetékeseinek három éves továbbképző tanfolyamot kell szerveznie. Ez utóbbi it közkeletű elnevezése az "ismétlő" volt.
A külterületen a diákok többsége hat évig járt az állami fenntartású elemi iskolákba. Nem volt ritka eset, hogy ezután munkába kellett állniuk: őrizték a tanyán az aprójószágot, cselédnek álltak a városban, dolgoztak a szőlősgazdák kertjében.
De az ismétlő számukra is kötelező volt, az odajárást a munkaadó sem akadályozhatta meg. A lányok háztartástant, hímzést, főzést tanultak, a fiúk pedig az iskola gyakorlókertjében segíthettek.
A városi egyházi fenntartású elemi iskolák ismétlősei számára alapította a ceglédi városi közgyűlés az Önálló Gazdasági Népiskolát. Az itt megszerezhető tudás természetesen hasonlított a tanyasi gyerekek számára előírt tananyaghoz.
Az Önálló Gazdasági Népiskola számára a Belmajor nevű városrész 120 holdját jelölte ki a város. Az addigi tulajdonos, a vallásalapítványi uradalom ingyen átadta a területet, a közgyűlés pedig vállalta, hogy ott felépíti és működteti az új intézményt.
Az építkezés 1929-ben kezdődött el. Bár a terveket többször is módosították, végül helyi mesterek (Dömötör Sándor Izsó János, Lovas Antal) vezetésével még abban az évben be is fejeződött az építkezés. A tanulók 1929. október 1-jén költözhettek be az épületbe. Az intézmény első igazgatója Györffy Géza volt.
A tanítás 1944-ben itt is megszűnt; 1945-ben ugyan újraéledt, de 1949-ben végleg bezárt az iskola. Az ok az iskolák átszervezése volt. Az épületbe 1950-ben egy vadonatúj intézmény, a Ceglédi Gyümölcskutató Állomás költözött.
Ma is a gyümölcskutató az épület "lakója". Az intézmény tevékenysége, a neve, a területe természetesen nagyon sokat változott az elmúlt hetven évben, de aki meg szeretné találni, ezen a néven fogja keresni a Szolnoki út 52. számú telken.
A pontosság kedvéért álljon itt a hivatalos elnevezés is: Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ. Gyümölcstermesztési Kutatóintézet. Ceglédi Kutató Állomás.
A képeslapot a ceglédi Sárik-nyomda adta ki, az 1930-as évek elején jelent meg. Valószínű, hogy ez az egyetlen ilyen kiadvány az épületről.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
KÉPESLAP az evangélikus iskoláról
A ceglédi evangélikusok a 18. században kezdték meg az önálló gyülekezeti életet: első nyilvános istentiszteletüket 1792-ben tartották és még abban az évben tanítót választottak. Új templomukat 1817-ben szentelték fel, első iskolájukat pedig 1861-ben építették fel a Népkör utcába.
A millennium évében aztán felépült az új templomuk; a Sztehlo Ottó tervei szerint épített Isten háza és a hozzá tartozó bazársor városunk egyik legszebb épületegyüttese. A hozzá kötődő hangulatos, megújított terecske 2008 óta Ordass Lajos egykori evangélikus lelkészségének emlékét idézi.
Az evangélikus 1928-ban iskolájukat cserélték le. Azaz ebben az évben november 18-án ünnepélyesen átadták a Népkör utcai épületet, a mely a régi helyén épült fel Hegedős Károly tervei szerint.
Az iskola emeletén az egyház két egykori tanítójának emlékére 1934-ben táblát avattak fel. "Hálás emlékezéssel a hű tanítványok" - rótták rá, így köszönve meg Alexy Lajos és Mészáros János több évtizedes munkáját.
Az evangélikus iskola épületét 1944-ben a hadsereg foglalta le hadikórházként, a tanítás csak 1945-ben kezdődhetett el újra itt. Három év múlva következett az államosítás, de az egyház régi iskolája továbbra is oktatási célokat szolgált. Sokan ma is így emlegetik: "a kis Táncsics". Ők még tudják, hogy a Táncsics Mihály Általános Iskola tantermei működtek és (működnek) itt.
De itt volt a külterületi iskolák igazgatójának irodája, tanultak itt esti iskolások és jártak ide napközisek is. Ma a Ceglédi Városi Könyvtár raktára ugyanebben az épületben van.
A képeslap más történeteket is felidéz. Emlékeztet a kiadóra, Simon Jánosra (1882-1943), aki Garab Józseffel közösen 1920-ban alapította meg a Simon és Garan nyomdavállalatot. A nyilvántartás szerint az Eötvös téren volt a cég székhelye, majd 1928-ban innen átköltöztek az evangélikus bazárba, az evangélikus templom jobbjára. Simon Jánosék foglalkoztak könyv- és papírkereskedéssel, adtak ki újságot; 1944-ig tizenkétféle hírlap jelent meg a kiadásukban. Simon János szerkesztette ezeket az újságokat és egy ideig ő írta meg az éppen aktuális városi ügyeket is e lapokba. Közleményeit sokszor verses formában fogalmazta meg, változatos álneveket írt a cikkek alá és a visszaemlékezők szerint igen nagy sikert aratott a költeményeivel.
Közismert ember volt, aki a ceglédi iparosok amatőr színjátszóinak előadásait harminc éven át szervezte és rendezte! Tisztelői külön ünnepségen köszönték meg a munkáját.
A Simon és Garab nyomdát az alapító tulajdonosok halála után Garab József fia örökölte és működtette tovább. A Szabadság téri vállalat túlélte az államosítást, az átszervezéseket, a tulajdonosváltozásokat és végül 1996-ban költözött ez az épületből véglegesen. Persze, akkor már egyáltalán nem hasonlított ama régi műintézetre…
A képeslap Simon János hagyatékából került elő. A KOSSUTH MÚZEUM EZUTON MOND KÖSZÖNETET AZ ADOMÁNYOZÓNAK, TELEKI RITÁNAK, SIMON JÁNOS DÉDUNOKÁJÁNAK!
(Reznák Erzsébet: A ceglédi sajtó története. Cegléd, Gerjepart, 2009)
KÉPESLAP Végh Sándor házáról
"Végh Sándor szőlőnagybirtokos szőlő- és pinczegazdasága Czegléd" - ez olvasható a képeslap másik oldalán. A képeslapnak három társa is volt: az egyik a csemői pince részletét, a második a présház látképét, a harmadik pedig a csemői Végh telep vasúti megállót ábrázolta.
Végh Sándor (1852-1946) egyike volt azoknak a ceglédi gazdáknak, akik azt kezdeményezték, hogy épüljön vasútvonal a ceglédi vasútállomás és a ceglédi határ távoli pontja, a Csemő között.
Persze, nem a személy-, hanem a teherforgalom kiszolgálása adta az építéshez az ötletet: a szőlő, a bor, a must, a gyümölcs így juthatott el a leggyorsabban a városi piacra, a vasútállomásról pedig távolabbi településekre is.
A gazdák közös üzleti vállalkozása 1909-re valóság lett: megindult a forgalom a "Czeglédividéki Helyiérdekű Vasút Rt." vonalán.
A képeslapok Végh Sándor gazdaságának helyszíneit örökítették meg, nem reklámként rendelte meg azokat.
Az itt látható lakóház 1908-ban épült fel, a Rákóczi úton állt; az itt tartott népes családi rendezvényekre szívesen emlékezett vissza a családtagok. A jellegzetes ceglédi épület Cegléd 1944-es bombázása idején pusztult el.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
KÉPESLAP a Jászberényi utcáról
A nagyszombati Holes Valéria kisasszony címére 1909-ben adta fel ezt a ceglédi képeslapot Kerekes Ilonka. A feladó - a szokásos üdvözlő sorok után - ezt is tudatta a címzettel: "Mi már rendesen járunk iskolába a motor vonaton."
A képes oldalra nyomott bélyegző szerint nemcsak jártak az egyébként gőzős vontatta csemői vonattal, hanem annak GERJE nevű megállójánál adták fel a lapot. Akkoriban a vasút szállította a postát is; az újságok, a levelek, a csomagok, a pénz a postavonatokon vagy a menetrend szerint járó szerelvényekhez csatolt postakocsin jutottak el a közelebbi és távolabbi településekre.
A képeslapunk 1909-nél korábban jelenhetett meg, hiszen a felvételen még nyoma sincs a vonatsíneknek. Jól látható viszont és a mai Olvasó számára is felismerhető a távolban a katolikus templom tornya. A fák lombja eltakarja a városházát és zöld korona mögött elbújó Gombos-házat. Ez utóbbit "tisztik klub" néven szokták a mai ceglédiek emlegetni, bár ez a funkciója a rendszerváltozás után megszűnt.
A Gombos-ház melletti sarki épület is a család tulajdona volt; itt működött eredetileg a Gombos Pál és Fiai cég boltja, ajtaja fölött az oroszlános cégérrel. A képeslap készülése idején a "Reményhez" címzett gyógyszertár volt itt.
A másik sarkon álló ház hét ablakát még nem takarják el az előtte álló fiatal fák. Unghváry László és családja lakott benne; szép és a város képéhez illő épület - volt. Raktárrá alakították még 1965-ben, 1991 óta pedig üzletként működik. E sorok írásakor a Kézműves ABC kínálatából válogathatnak itt a vevők.
A Jászberényi utca 1914-ig viselte ezt a nevet. A Kossuth Ferenc halálhírére május 27-én összeült rendkívüli városi közgyűlés határozott úgy, hogy városunk képviselőjének emlékére az ő neve kerüljön fel az utcatáblákra.
A Kossuth Múzeum gyűjteményéből kiderül, hogy ez a képeslap a helyi kiadók, nyomdák kedvence volt. Kiadta Nagy Elek, Sárik Gyula, Sebők Béla, de a nagy forgalmú Vasúti Levelezőlapárusítás cég kínálatában is benne volt. Létezik színezett, barna, zöld és talán más változata.
Bizonyára kedvelték a vevők; így maradhatott meg számos példánya - az utókor örömére…
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
KÉPESLAP a Rákóczi útról
A Rákóczi út ritkán látható részletét látjuk ezen a képeslapon. A kép jobb szélen álló lakóházat egykor dr. Piros Gyula építtette; a tervező a magyar szecesszió egyik jeles építésze, ifj. Nagy István volt. Az épület ma is áll. Kár, hogy 1985-ben az utcai homlokzatát teljesen átváltoztatták.
Kevesebbet változott a mellette álló üzlet, bár természetesen már régen nem a Hutter "Szarvas szappanja" a legfőbb árucikk benne. Fotókat másolnak, nagyítanak, sokszorosítanak itt az előzékeny munkatársak. Az üzlet homlokzatán ott áll az építés évszáma: 1924.
A harmadik ház a legöregebb a képen. Ez a Ceglédi Népbank Rt. székháza volt. Balázs Ernő tervei szerint épült fel 1894-ben az akkori Vasút utca sarkán. A Népbank volt a második pénzintézet a városban, a székházát is másodikként építette fel. Csak a 20. században következtek utána a többiek. Egyikükkel, a Czeglédi Ipar és Kereskedelmi Bankkal 1913-ban egyesültek. Ettől kezdve az Egyesült Czeglédi Ipar, Kereskedelmi és Népbank Rt. nevet viselte az intézmény. A második világháború után a Magyar Nemzeti Bank ceglédi kirendeltsége költözött ide, a rendszerváltozás után pedig a Budapest Bank irodái működnek itt.
A képeslapot a Szent István Társulat adta ki az 1930-as években. Ez a katolikus szellemiségű kiadó tekintélyes mennyiségű képeslapot jelentetett meg. Kiadványai között számos ceglédi (nem csak egyházi) középület, emlékmű ismert; ezek mindegyike legalább három színváltozatban jelent meg.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
KÉPESLAP a Nagytakarékról
A Kossuth téri székházat a Czeglédi Takarékpénztár Egyesület Rt. építette 1890-ben. A város legrégebbi pénzintézetnek ez volt a hivatalos neve, de a ceglédiek még évekkel a megszűnése után is így emlegették: a Nagytakarék.
Ma már nehéz elhinni, de itt, a város legértékesebb telkén eredetileg mészárszék működött. Ennek helyén épült fel Balázs Ernő tervei szerint ez a díszes székház. A "város díszét képező épület" emelésével kezdődött a Kossuth tér teljes megújítása.
A takarékpénztár vezetői emlékezetessé tették házszentelő ünnepséget: a szokásos házavató mulatság helyett a szegényeknek segélyt osztottak, harminc elemi iskolás gyereket felruháztak, a polgári iskolában pedig ezer forintos alapítványt tettek. A pénzintézet egyébként minden évben nagylelkűen támogatta adományaival a szegény diákokat.
A Nagytakarék kezdeményezésére és költségére helyezték el 1931-ben itt a Kossuth Lajos ceglédi beszédére emlékeztető díszes táblát is.
Az épület földszintjén a kezdetektől üzletek működtek. A képeslapon jól olvasható Révész Manó neve: ő 1903-ban nyitotta meg a sarki üzletben rőfős és női felöltő boltját. A Révész-féle bolt fogalom volt Cegléden! Volt üzletük a városháza épületében, a mai Kossuth Múzeum helyén és a Kossuth tér 10. sz. épületben. Révész Manó testvére, Révész Jenő is a közismert ceglédi üzletemberek közé tartozott. Közülük Révész Manó nem élte túl az 1944es deportálást; neve a felesége nevével együtt ott áll a Damjanich utcai közösségi ház emléktábláján.
Miklósi Anna (Sivók Irén) énekes színész, író 1996-ban kiadott "Fotóalbum" című lemezén dalban örökítette meg a nevezetes kereskedés emlékét.
A képeslap szerint Utasi József hentes üzlete volt Révészek szomszédja, mellette pedig a Sebők-féle papírkereskedés működött. Ez utóbbi tulajdonosa, Sebők Béla (1863-1908) nyomdája is régi, megbízható üzletek közé tartozott.
A Nagytakarék épületének még számos lakója volt. Az emeleten a Róna Vendéglátó Vállalat irodája, a pincében a Dózsa ifjúsági klub, a földszinten a játékbolt jeleníti meg a ceglédi helytörténet egy-egy korszakát az itt élők számára.
KÉPESLAP a városházáról
"Az új városháza emeletére csigákkal emelik be a súlyos gerendákat.
Minek az a súlyos, erős gerenda oda? - szól a szemlélődő Ócsai István.
Hogy a közgyűlési szónoklatok alatt az emelet le ne szakadjon - felel meg reá hirtelen egy másik városi képviselő."
A beszélgetést még 1891-ben, a városháza építésekor hallgatta ki, jegyezte le és hagyta az utókorra az egyik helyi újság tudósítója…
A városháza alapjai is szilárd talajra épültek, ráadásul hihetetlenül gyorsan dolgoztak a kőművesek, tetőfedők, üvegesek! Az 1891. év május 10-én helyezték el az alapkövet, augusztusban pedig már feltették a homlokzatra a város címerét.
A korabeli tervrajz szerint víz- és villanyvezeték még nem készült az épületben; ezekkel csak a későbbi évtizedekben egészítették ki a városházi komfortot.
A helyi építési bizottság döntése alapján Illés Gyula és Márkus Ágoston tervei szerint, de Balázs Ernő módosításaival épülhetett meg a Kossuth téri épület.
A földszintre üzletek költöztek, a hivatal munkatársai akkor bőségesen elfértek az emeleten. A mindenkori polgármester irodáját a tanácsteremtől jobbra, az épület sarkán, a "bástyszobában" jelölték ki; a tisztség neve többször, de a helye azóta sem változott. A direktórium, a tanács végrehajtó bizottsága, a forradalmi bizottság elnöke ugyanitt dolgozott.
A városháza tanácstermében Gubody Ferenc polgármester elnökletével 1893. február 3-án tartották az első városi közgyűlést. Az ekkor született határozatok közül a gimnázium alapítása történelmi jelentőségű volt a város életében.
A nagyterem bútorzatából sajnos, nem maradt meg semmi; a régi tervrajz szerint annyi azért látszik, hogy eredetileg az elnöki asztal az ablakok előtt, a Kossuth térnek háttal állt, előtte pedig padsorokban ültek a képviselők.
A nagyteremhez folyamatosan bővülő galéria is tartozott; a falakon Kossuth Lajos, Ferenc József, Rudolf trónörökös, , Kossuth Ferenc, Gubody Ferenc portréja, a ceglédi 100-as küldöttség tablója biztosan ott volt.
A második világháború után a Kossuth Múzeum gyűjteménye őrizte meg az innen eltávolított portrékat. Először az 1993-as, aztán a 2019-es felújítás után került ide vissza a Kossuth Ferenc- és a Gubody Ferenc-festmény. Az 1364-ben I. (Nagy) Lajos király által kiadott oklevél és egy 18. századi ceglédi térkép másolata is látható ma a falon.
A városháza látványos megújítása 1943-ban készült el: ekkor épült fel a két emeletes, az addigi U-alakú épületet összekötő szárny.
A homlokzatot többször átszínezték, a földszinti üzletek bérlői kicserélődtek, majd kettő kivételével mára kiköltöztek, a bejáratot áthelyezték, a tanácsterem előtti folyosó falát márvánnyal vonták be; de a épület jellege nem változott sokat az idők során.
Ám a homlokzatán többször kicserélt államcímer, városcímer, vörös csillag, óra, zászlók mégis pontosan jelzik a történelem változásait…
A városháza udvarában Ceglédhez kötődő személyiségek érdemeire emlékeztet a városi panteon; itt 1997-ben helyezték el az első, Gubody Ferenc nevét őrző emléktáblát. Az ő neve ott áll az aulában elhelyezett emléktáblán is.
Három, a városháza Kossuth téri külső falán lévő emléktábla szintén jeles eseményeket örökített meg. Az ’56-os forradalmi bizottság megalakulása, az 1364-es oklevél kiadása és Táncsics Mihály ceglédi tartózkodása olvasható rajtuk.
A városházáról nagyon sok képeslap készült; a Kossuth-szobor után ez áll a második helyen az eddigi kiadott ceglédi képeslapok listáján. Lefényképezték szemből a homlokzatát, a katolikus templommal együtt, a Szentháromság szoborral az előtérben, a Kossuth tér részleteivel, az Árpád (Szabadság) téri szárnyát, a Jászberényi (Kossuth Ferenc) utcai oldalát.
Az itt látható képeslap a régebbiek közé tartozik: 1900-ban adta az egyik ceglédi nyomdász, Sebők Béla.
"Üdvözöllek kedves hugám" - írta a képes oldalra a névtelen feladó, aki Kecskemétre címezte a feltehetően a testvérének küldött lapot. A címzettnek természetesen a nevét is tudjuk. Ő Németh Etelka kisasszony volt, aki Kecskemét 7. tizedében (kerületében) a Széles
utca 309. sz. házában lakott.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
Képeslap Unghváry József faiskolájáról
"Nagybecsű rendelését köszönettel vettem, egyben van szerencsém Uraságodat tisztelettel értesíteni, miszerint azt annak idején … becses címére meg fogom küldeni" - olvasható a képeslap másik oldalán Unghváry József üzenete.
A lapot ugyanis ő küldte a megrendelőnek, jeléül annak, hogy az árut időben elviszik majd a tisztelt címzettnek. Az Unghvárynál kapható termékek - gyümölcsfa, rózsafa, fenyő, díszfa, díszcserje, szőlővessző - szállítása sok gondoskodást igényelt! Az ezekhez hasonló áruk házhoz szállítása napjainkban is komoly felkészülést jelent.
Ungváry József (1864-1933) tapasztalt kertész és üzletember volt: 1864-ben alapította a cégét. Bátyja, Unghváry László ugyancsak tiszteletreméltó és jól ismert ceglédi vállalkozó volt; különös, hogy a két testvér valamilyen, ma már meghatározhatatlan ellentét miatt az üzleti életben nem törekedett az együttműködésre…
Szerencsére, elég nagy volt a ceglédi határ és mind a ketten elfértek benne! A cég fénykorában Unghváry József 2300 holdon gazdálkodott, ez a szám nem csak a ceglédi birtokot jelentette. Termeltek a környékben, pl. a Pusztapón bérelt földeken is. A Cegléd határában lévő Unghváry-telep több száz embernek adott állandó vagy időszaki munkát, akik a több száz fajta rózsát gondozták.
Unghváry József halála után gyermekei örökölték a faiskolát. Fia, Unghváry József szintén tiszteletreméltó szaktudással, emberséggel irányította a régi vállalkozást, őt kérték fel az államosított birtok vezetésére is. Unghváry József kertészmérnök 92 éves korában 1984-ben halt meg.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
(Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap a "Lenin térről"
Ilyen nevű közterület soha nem volt Cegléden, pedig ennek, az 1964-ben kiadott képeslapnak ez olvasható a nem képes oldalán.
A kiadók tévedtek a szöveg megfogalmazásakor, mert ezt kellett volna írniuk: Lenin park. Mert ezt a parkot így hívták 1957-től 1991-ig, de csak a hivatalos papírokban.
Az eredeti neve "Népkert" volt; a városi tanács tagjai 1886-ban döntöttek - egyhangú szavazással - a létesítéséről. Az 1891-ben kezdődött fásításnak köszönhetően ez lett a város első nyilvános kertje.
Gubody polgármester emlékére 1908-ban róla nevezték el és 1909-ben felállították itt a szobrát is. A Gubody kert a Vigadóval lett teljes és kedvelt helyszíne a városi találkozásoknak.
Lassan eljutunk a Lenin park elnevezéshez is… Ehhez először még le "kellett" bontani a Gubody-szobrot 1947-ben. Tíz év múlva, 1957. november 5-én pedig, az immáron Lenin parknak nevezett területen elhelyezték a Lenin-szobrot. Kamotsay István (1923-1994) volt az alkotója a nagy októberi szocialista forradalom november 7-ei évfordulójának előestéjén felavatott szobornak.
A ceglédi Lenin-szobrot 1990. március 13-án lebontották és ideiglenesen a Kossuth Múzeum udvarára, majd onnan a Nagyharsányi Szabadtéri Szoborparkba szállították.
Egy év múlva, 1991-ben kisebb-nagyobb változások után helyreállt a (majdnem) régi rend: az újra Gubody-kertnek nevezett területre visszakerült a Gubody-szobor…
A képeslap a Képzőművészeti Alap kiadványa, a Kossuth Múzeum tulajdona.
Reznák Erzsébet
Képeslap a Hitelbankról
A Kossuth tér és a gróf Károlyi Gáborról elnevezett utca sarkán eredetileg a Hammerl család háza állt. Az 1892-ben alapított Czeglédi Hitelbank Rt. 1907-ben megvette tőlük ezt a területet, hogy felépíthesse itt a saját székházát. A bank mindössze három alkalmazottal működött, tőkében és vállalkozókedvben viszont bizonyára bővelkedtek a részvényesek, hiszen 1906-ban lett az övéké a telek, 1907-ben lebontották a régi házat és még ugyanannak az évnek a nyarán megkezdték az építkezést. A székházat, vagy ahogy a korabeli helyi sajtó szívesen nevezte, a "palotát" ifj. Nagy István (1875-1950) tervezte. A budapesti műépítészt a Czeglédi Ipar és Kereskedelmi Bank (ma: Kossuth Múzeum) tervezőjeként már ismerték a városban és későbbi megbízásai jelzik, hogy szerették is a munkáit az itteni megrendelői.
A "magyar styl" jegyeit mutató Kossuth téri épület is egyik jellegzetes dísze lett Ceglédnek. "A Hitelbank épületében nevezetes mozzanatot képez az a körülmény, hogy intézeti székháza a Kossuth téren a múlt év augusztus havára teljesen elkészült s az intézet szeptember havában már új otthonába költözött" - lelkendezett (kissé visszafogottan...) 1909-ben a ceglédi újság tudósítója.
A bank egyébként csak egyetlen(!) irodát foglalt el az emeleten, a többi helyiséget kereskedők bérelték kisebb nagyobb üzleteik számára. Az épület legnevezetesebb lakója a Kossuth Múzeum volt; a város első közgyűjteménye a Kossuth családról szóló kiállításával 1928-tól 1944-ig lakott itt. Sajnos, itt érte történetének eddigi legnagyobb pusztulása is! "A ceglédi Kossuth Múzeumot 1944. évi november elején bűnös kezek felforgatták, sok értékes tárgyat elloptak, a berendezést megrongálták" - jelentette a tragikus tényeket Sárkány József múzeumigazgató.
Ö mentette meg a romokból és ő szedte össze a szemétből a megmaradt műtárgyakat és ő költöztette át azokat a Gubody utcában kijelölt épületbe.
A Hitelbank irodája 1945-ben rövid időre még kinyitott a régi helyen, de az épületből a múzeum után a többi bérlő is kiköltözött. A koalíciós években az egyik szakszervezet, aztán a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság rendezkedett be itt, majd hosszú időre a ceglédi rendőrség irodái működtek benne. Közben a gróf Károlyi Gábor utca neve Alkotmányra változott, az épületről pedig (ki tudja, miért?) leverték a szép díszeket, átalakították a régi erkélyt és a falat zöldes-barnára festették...
Aztán a rendőrség 1994-ben mai helyére, a Rákóczi úti új (az MSZMP székházából átalakított) épületbe költözött. A Kossuth téri üres épület sorsa viszontagságosra fordult: éveken át romlott az állaga, hevenyészett drótkerítéssel vették körül és még a lebontása is szóba került.
Ám végül mégis szerencsésen ér véget ez a történet! A régi székházat az eredetivel szinte megegyezően helyreállították és 2003-ban a Földhivatal irodáit telepítették át ide. A bejárata mellett 2018 óta emléktábla jelzi: 1956-ban Veres László vezetésével itt működött a nemzetőrség.
A Hitelbank kedvelt témája volt a képeslapkiadóknak. Az itt látható nem a legrégebbi (1919-ben adták ki), de egy a kevésbé ismert kiadványok közül.
(Reznák Erzsébet: Búcsú egy épülettől. Gerjepart, 12. szám, 2000. március; Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Reznák Erzsébet
Képeslap a hősök szobráról
A ceglédi szobor 7 m magas obeliszkjén 26 tiszt, 145 altiszt és 621 közkatona neve olvasható - ezek voltak az eredeti, a szobor felállításakor érvényes adatok. Ők mindannyian elestek, eltűntek a fronton, meghaltak a hadifogságban.
A szobor tervezése idején még a "nagy" jelzővel illették az 1914-1918 közötti, az egész Európára kiterjedő pusztítást. Az áldozatok nevét, adatait eleinte a helyi sajtó is közre adat, de az idő múlásával a teljes létszámát lehetetlen volt megállapítani.
Egy 1917-ben kelt törvénycikk alapján minden település köteles volt emlékművet állítani a háborúban odaveszett polgárai számára. Cegléden másodszori kísérlet után 1927-re készült el a hősi emlékmű. Damkó József szobrász a csapatát rohamra vezető főtiszt, a zászlót magasra tartó gyalogos, a daliás kürtös és az obeliszk tetején a "Hadúr" kardját őrző turulmadár alakjával formázta meg a Széchenyi út sarkán álló alkotást.
A szobrot 1927. november 13-án Horthy Miklós avatta fel. A kormányzó ezen a napon díszszemlét is tartott a városban, a rendezvény végén pedig meglátogatta a Surányi hadiárvaotthont.
A kísérői és a vendéglátói biztosan tájékoztatták arról, hogy hadiárvaotthon névadójának neve olvasható a hősök emlékművén. SURÁNYI KÁROLY JÓZSEF HUSZÁR HADNAGY, HORODENKA - jól látszik ma is a névsor egyik sorában az obeliszk Rákóczi úti oldalán.
Mindössze huszonkét évesen esett el az ukrajnai városnál vívott küzdelemben. Édesapja, Surányi (Schwarz) József (1861-1918) tekintélyes és gazdag lapszerkesztő, újságkiadó volt, aki a szeretett fia emlékére létrehozott alapítványt ajánlotta fel a ceglédi intézet megalapítására. Így kerülhetett fel Surányi Károly József neve a ceglédi emlékműre.
A hősi emlékmű előtt szokás volt egy pillanatra megállni, a férfiaknak kalapot emelni, majd az 1945 utáni évtizedekben itt gyertyát gyújtani a második világháborús halottak emlékére.
Az első világháborús hősök szobra köré 1991-ben emelt falra a második világháború áldozatainak nevét írták fel. A rendszerváltozással újra éledt a hősök napja nevű régi rendezvény is. Május utolsó vasárnapján újra itt tartják a hivatalos megemlékezéséket; idén május 28-án vittek koszorút a talapzatra a közelgő ünnep alkalmából.
A hősök emlékművét több kiadó is megörökítette; az itt látható lapot Barasits János adta ki, valószínűleg 1927-ben jelent meg.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
(Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap az uszoda bejáratáról
A hajdani képeslapkiadók szemmel láthatóan kedvelték a takarékos megoldásokat. A kiadványaik közé ezért kerülhettek be az egyedi felvételekből összeállított képek. Így csak egyszer kellett a fényképész munkadíját kifizetni, viszont a fotókból még össze lehetett szerkeszteni plusz egy képet is.
Bizonyára ez volt a célja e képeslap kiadójának, Sárik Gyulának is, ám ez a lap mégis egyedi dokumentumot jelent a nyomda- és a helytörténet iránt érdeklődők számára.
A Kossuth-szobor a legnépszerűbb témák közé tartozik ma is; ezen a képen kettő is van belőle, de külön lapként csak a jobboldali található meg a Kossuth Múzeum gyűjteményében.
Ugyancsak nem ismert a mozaik harmadik darabja az uszoda önálló felvételként. Pedig a léckerítés előtt álló artézi út nevezetes építmény volt annak idején, hiszen ez volt a városban az első ilyen létesítmény!
A kutat a Széchenyi téren, B. Molnár János háza mögött a Vasút utca és a kaszárnya felé vezető út mellett fúrta a képviselő-testület megbízásából Hoffer Lajos, a város és a környék közismert vállalkozója 1894-ben. A 144 méter mélyből föltörő, négy csövön állandóan folyó artézi víz elegendő volt a szomszéd telken épített uszoda (medence) feltöltéséhez.
A strand 1895-ös megnyitása nagy esemény volt és nagy gond lett Cegléden. "Megtartván a szemlét, konstatáltam, hogy az uszodát nagyobbra ugyan csinálhatták volna, de kisebbre nem" - foglalta össze a lényeget az első látogatók egyike.
Csak 1933-ban került sor (és pénz) az uszoda megnagyobbítására és korszerűsítésére. Újabb, korszakalkotó változást jelentett 1959-ben a 65 fokos gyógyvíz feltörése, melyet szintén a strand egyik medencéjébe vezettek. Fölé csarnokot is építettek, amit 1985-ben a födém acélszerkezetének nagymértékű elhasználtsága miatt végül lebontottak.
A 21. századra is maradt javítani való: a strand, azaz a Cegléd Városi Sportuszoda 2014-ben teljesen megújult.
Az egykori artézi kút és díszes felépítménye azonban időközben megszűnt, fölé épült 1927-ben a hősi emlékmű.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona
(Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap zsinagógáról
1944. június 17. A ceglédi zsidóság deportálásának emléknapja
"Áhítattal lépünk szent hajlékodba" - ezt a feliratot vésték a zsinagóga bejárata fölé. A képeslapon azonban nem látszanak a betűk, hiszen a felvétel készítése idején jól láthatóan még be sem fejeződött az építkezés.
Az 1850 körül alakult ceglédi hitközség hosszas tervezgetés után szánta rá magát az új zsinagóga felépítésére, melyet a régi 1855 óta bérelt imahely helyére álmodtak meg. A terv megvalósulásához komoly segítséget kaptak a várostól: a képviselő-testület jótállásával vették fel a munka elvégzéséhez szükséges összeget, a terület pedig díjazás nélkül került a tulajdonukba. "… a zsidó egyház iránti tiszteletből a város tradíciójához képest e kérés elől nem szabad elzárkózni" - olvasható a döntésről szóló képviselő-testületi határozatban.
A neves építészt, Baumhorn Lipótot (1860-1932) kérték fel a tervek elkészítésére. A régi kis imahelyen 1905. március 25-én megtartották az utolsó tiszteletet, 1906-ban pedig már készen állt az új templom. A szeptember 12-ei avatáson természetesen részt vettek a városi képviselő-testület, a helyi felekezetek és a testületek tagjai. A vendégek a közeli iskolából vonultak át az ünnepség helyére. "A hitközségi elnök a templomkulcsot átveszi az építőtől és átnyújtja Gubody Ferenc polgármester úrnak s felkéri a templom kinyitására" - így írja le a meghívó az esemény legünnepélyesebb pillanatát.
A templom felszenteléséhez összeállított emlékirat megörökítette a hitközség elöljárónak névsorát is; Ransburg Adolf elnök összeállításának másolata ma a Kossuth Múzeum gyűjteményében található. A rabbinak, dr. Feldmann Józsefnek a neve sem maradhat ki a felsorolásból.
Létszáma alapján sosem volt a zsidóság a Cegléd meghatározó "tényezője"; az általuk teremtett és képviselt kultúra mégis páratlan jelenség volt a város életében. Részesei voltak a helyi közéletnek, jótékonykodó és társasági egyleteik ismertek voltak a városban.
Az állami segédlettel 1944-ben pusztulásra ítélt közösségből kevesen érkeztek vissza a háború után; zsinagógájuk, iskolájuk elárvult. Az iskolába az újonnan alapított, állami gyógypedagógiai iskola diákjai kaptak helyet, egészen 1982-ig, az épület lebontásáig tanultak itt. Az egykori Erdő utcát 1948-ban Damjanichról nevezték el, a zsinagógát pedig 1966-ban átvette a városi tanács. A belső átalakítás után 1969 óta a CVSE sportolói tartják ott az edzéseiket.
A képeslap Sárik Gyula kiadása, a Kossuth Múzeum tulajdona
(Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap két ceglédi térről
Állítólag a reklámra kiadott költség fele kidobott pénz. Ez azonban hosszú ideje nem akadályozza meg a szakértő üzletembereket abban, hogy termékeikről minden lehetséges módon hírt adjanak. A tartalom és a forma természetesen sokat változott és az idők során és a folyamatnak még bizonyára nincs vége…
Ennek a képeslapnak a megrendelője ceglédi városképekkel hívta fel a figyelmet az árujára a 20. század első éveiben. Az evangélikus templom, a városháza, a nagytakarék épülete a mai ember számára is ismerős. A bal alsó képecskén látható részletek azonban ma már nem könnyen azonosíthatóak.
Rég lebontották az itt még az előtérben álló, szép felépítményű artézi kutat és eltűnt a Kossuth tér keleti oldalán lévő két épület is. Az egyik helyén ma a "Citromház", a másikén a Földhivatal áll. Az előbbiben az "Aranysas" kocsma, az utóbbiban üzletek működtek eredetileg.
A részletekből következtethetünk a kiadás évére is: készen áll már a református és az evangélikus templom épülete, de az Árpád téren nincs még ott az 1902-ben felállított Kossuth-szobor.
A kiadó (nyomdász?) neve Ernst Renner volt; talán ő a "felelős" azért, hogy a magyar államcímert nem egészen szabályosan rajzolták rá a lapra.
"Ne tessék megfordítani!" - olvasható a képeslap alján a nagyon szigorú figyelmezetés. Aki mégis összegyűjtötte a bátorságát és megszegte a tilalmat, ezt a feliratot látta meg a túloldalon: "A Schicht-féle mosó és háztartási szappanok a legjobbak!"
A biztonság kedvéért (kis változtatással) német nyelvű változat is létezett, sőt készült belőle képeslap és számla is.
A reklámozó szerint a Schict-féle sztearingyertyák is felülmúlhatatlanok voltak. Az utókor nevében mégis a ceglédi városrészletek megörökítésért mondunk neki köszönetet!
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
Képeslap a strandról
"Megtartván a szemlét, konstatáltam, hogy az uszodát nagyobbra ugyan csinálhatták volna, de kisebbre már nem" - így rögzítette tapasztalatait a ceglédi strand egyik első látogatója. A Népkert (a mai Gubody kert) szomszédságában 1895 augusztusában nyílt meg a strand, amelyhez akkor két, egyenként 16x12 méteres deszkafallal elválasztott medence tartozott.
Az átláthatatlan fal a női és a férfi fürdőzőket választotta el, hiszen a 19. századi fürdők (strandok, uszodák) nem voltak még koedukáltak. A mi strandunkhoz természetesen épült egy kabinsor is. Az egész létesítmény terveit ceglédi építész. Vaskovits Antal készítette el.
A strand népszerű intézmény volt, de az állapota (szűkössége) éveken át témát adott a helyi sajtónak: nyaranta mindig szóba került a bővítése, a felújítása, a rendezése.
Hosszú tervezgetés, félbehagyott és újrakezdett kísérletek után végre sikerült a költségeket elteremtenie a városnak és 1933-ban a Magyar Úszók Szövetsége elnökének, ifj. Horthy Miklósnak ünnepi beszédével megnyílt a kibővített és korszerűsített strand!
Kádár Antal városi főmérnök neve sem maradhat ki: emlékét tábla őrzi a bejáratnál. A strand építményét a Bauhaus stílus egyik szép példájaként szokták emlegetni a szakmabeliek.
Az idősebbek emlékezhetnek még a később befedett termálmedencére is; kedvelt találkozó helye volt ez a hétvégi fürdőzőknek, akik a nehéz fizikai munka fáradalmait pihenték itt ki. A "nagymértékű elhasználtság" lett ennek a végzete: 1985-ben a födém acélszerkezetének állapota miatt le kellett bontani.
A városi strand történetében fontos fordulópont volt a 2014. év: előbb lebontották a régit, majd felépítették az új medencét és hozzá tartozó helyiségeket. Azóta ismét van fedett medence: telente felfújható sátor feszül fölötte.
A strand nem tartozott a képeslapkiadók kedvelt témái közé; valószínű, hogy nem bíztak a túl nagy keresletben. Mindössze négy változat készült róla, amelyek 1945 után egyetlen új példánnyal bővültek. Azóta készült még egy új kiadás: Ócsai Anett jól sikerült rajzát 2014-ben adta ki a Polimédia Kft.
A képeslapok a Kossuth Múzeum tulajdonai.
(Reznák Erzsébet: Képeskönyv Ceglédről. Kézirat)
Képeslap a Park Vendéglő és Szálloda kertjéből
A napjainkban fontos üzletágként emlegetett idegenforgalom régi találmány. Az idők során természetesen sokszor változott a megnevezése, a formája, a tartalma, de a lényege az ókor óta ugyanaz maradt: ételt, italt, szállást, szórakoztató időtöltést kell szolgáltatni az utazóknak.
A szokások megváltozásában fontos része volt a vasútnak; sok példát találhatunk erre Cegléden is. Az út menti csárdákból, fogadókból, kocsmákból, lebujokból a 19. század végére "beköltöztek" az utasok a vasútállomás közelébe és a város központjába. A ceglédi képeslapok feladói között feltűnően sok volt utazó ügynök, azaz a vigéc. Hosszú ideig ők sem maradtak a városban, de a néhány napos ittlétük alatt valahol meg kellett szállniuk.
A vasútállomáshoz közel, a Park Szállodában eltölthettek néhány napot. Természetesen vendéglő is tartozott ehhez a létesítményhez, az elmaradhatatlan kerthelyiséggel, kecskelábú székekkel, fehérabroszos kerekasztalokkal, fehér kabátos pincérekkel. "Kiülős hely" - mondaná erre a mai vendég, bár ezt a kerthelyiség akkoriban nem az utcára nyílt.
A hely tulajdonosa, Mezriczky György volt és az ő családjáé maradt az épület az államosításig. A lap fotósának a nevét is feltüntették: "Lőcsey fotóspeciálista Kecskemét" - olvasható a másik oldalon.
"Itt vagyunk és rád gondolunk…" - üzente a lapon 1929-ben Emma, Miklós és Laci Budapestre, Frey Sárinak, a Vály úti iskola tanulójának.
A Rákóczi úti épület ma is áll, a ceglédiek a vízkutatók székházaként szokták emlegetni. Napjainkban a VIKUV - Vízkutató és Fúró Zrt. formában olvasható a cégtáblán.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap a Népkör utcából
A Kossuth Múzeumban júniustól augusztus végéig látható "AZ ALFÖLDI SZECESSZIÓ" című időszaki kiállítás. A Balogh Bertalan Művészeti Alapítvány által összeállított tárlat meggyőzően állítja: létezett a szecesszió sajátos, az alföldi építészetben testet öltött irányzata! A háborús (olykor békebeli) pusztítások, lebontások, átépítések után megmaradt töredékek alapján következtethetünk e stílus gazdagságára.
A kiállítást a "ceglédi stílus" jeles darabjai, köz- és magánépületek egykori díszei egészítik ki; ezeket a különleges mintákat a Kossuth Múzeum gyűjteményében őrizzük és mutatjuk meg most a látogatóknak is.
Cegléden a gimnázium, a Kossuth Múzeum vagy a Földhivatal sok viszontagságot átélt épülete "élőben" is tanúskodik a 20. század eleji városképről. A képeslapon itt látható Népkör utcai lakóház egykorú lehet ezekkel: a bélyegző szerint 1909-ben adták postára, valószínűleg ekkoriban készülhetett a felvétel is.
Csak egy szép sarokház, amelyhez számos hasonló épült egykor a városban: a megrendelő, az építész és a kor hasonló ízléséről tanúskodnak ezek az épületek. Közülük néhányat még ma is felismerhetünk, mások nyom nélkül eltűntek és van példa az utóbbi években szépen megújított, korszerűsített lakóházakra is.
Ennek a története viszont másképp alakult: 1945 után államosították, az utcai homlokzatot időközben teljesen átalakították, sokáig a temetkezési vállalat irodája működött benne, majd sokáig üresen állt. A helyén ma egy társasház áll.
A ceglédi képeslapok többségén középületeket, szobrokat, tereket, parkokat örökítettek meg a kiadók. Ez itt a kivételek és a ritkaságok közé tartozik: Cegléd kevésbé ismert utcarészlete látható rajta. Sajnos, sem a nyomda, sem a kiadó nem írta rá a nevét.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona. Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap a Vasút utcából
A ceglédi főutca a képeslapkiadók kedvelt témái közé tartozott, hiszen annak szinte minden részletét megörökítették. Ez a felvétel 1905 előtt készült; azóta nemcsak az utca neve, hanem a képe is örökre megváltozott.
A jobb sarokban álló ház részlete még felismerhető: ez volt Rónay János bádogosmester lakása és műhelye. Ismerős a mellette álló "Nemzeti Szálloda" épülete is, melynek vendéglőjét a felvétel idején Oroszváry Gyula bérelte. Ma a "Kossuth" nevet olvashatjuk a homlokzatán.
A következő, a sarkon álló épület tulajdonosa szintén Rónay János volt. A képeslap szerint Sárik Gyula, a képeslap kiadója bérelte és rendezte be könyv- és papírbotnak. Két kirakat mára is megmaradt belőle: volt már itt kiállítóhely, később ruhabolt, napjaikban pedig ugyancsak papírt és írószert árulnak benne a "Papír-Ász Papírbolt" kedves munkatársai.
Szomszédjában (lebontott részletének helyén) 1913 óta a mozi áll, ma "George Pal Filmszínház" néven találjuk meg a térképen.
A következő ház sarki bejárata fölött jól olvasható a "Kávéház" felirat. Az idők során sok átalakítást és bérlőt megért épület helyén most vadonatúj társasház, az Erdélyi-ház áll.
A Vasút utca páros oldalán, az egykori Népbak (ma: Budapest Bank) földszintjén is üzletek működtek. Az egyik ottani bérlő neve is felismerhető a cégtáblán. "Bíró Izidor" olvasható rajta és a feliratból az is kiderül, hogy "párisi áru" kapható nála.
Az utcán járókelői, feltehetően a fotós kedvéért a felvétel idején készségesen megálltak és a fényképész felé fordultak. Milyen kár, hogy az arcuk és a tekintetük felismerhetetlenül belesimult a környezetbe…
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona. (Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap a Gubody kertből
Nyár, társaság, séta a Gubody kertben a 20. század elején
(A képeslap Sárik Gyula kiadása)
Képeslap a régi városházáról…
… pontosabban annak egyetlen, máig látható részletéről, a homlokzatát egykor díszítő oroszlános címerről. Ismeretlen alkotója feltehetően a 18. században élt, megrendelője bizonyára a városi hivatal volt. Ennél sokkal több sajnos, ma már nem tudható meg sem a tervezőről, sem a kőfaragóról, sem az építészről.
Az ódon hivatalt ugyanis 1890-ben lebontották, néhány korabeli újsághíren kívül alig maradt meg más belőle.
Egy ceglédi kisfiú azonban közelről megnézte a bontást és emlékeit később közre is adta. "Hosszú lábasház szegte akkor egyik oldalát a térnek: a városháza. Hűs árkádjai alatt fakó paszomántos kék bekecsű paraszthajdúk ácsorogtak, naphosszat, fehér gombokat pökvén a makrapipa mellől csizmájuk orra elé. Emlékszem: amikor lebontották ezt a szép régi házat, pincéjében sárga csontvázakat találtak. Befogott futóbetyárok lehettek valaha, vagy negyvenkilencben ittrekedt cserepárok." - írta az egykori szemtanú, akit Kárpáti Aurél néven ismer és tisztel az utókor.
Az elárvult városházi címer (ki tudja, hogyan) a bedei Legyes csárda falába került; egyébként ez az intézmény is a város tulajdona volt.
"A Legyes csárda a törteli országúton közvetlenül a szegedi vasút átjáróján túl a hajdani bedei gőzmalommal szemben szolgálta az átutazó közönséget." - ezt a pontos leírást Hartyáni Zoltánnak köszönhetjük és azt is, hogy végül innen ő mentette ki, megtisztította, majd szőkehalmi házának falába beépíttette a szép kőképet.
Innen vitték be Ikvai Nándor igazgató jóvoltából a Kossuth Múzeumba; az 1969-ben megnyílt "Ceglédi évszázadok" című várostörténeti kiállítás középkori termének falába építették be a rendezők.
A 2000. év óta Kossuth Lajosról szóló állandó kiállítás van a múzeum emeletén. A sok viszontagságot megért címer azonban maradt; ennél biztonságosabb helyet sehol sem találhatunk számára…
A képeslap 2009-ben jelent meg a Kossuth Múzeum kiadásában.
Reznák Erzsébet
Képeslap a Gombos-üzlet(ek)ből
A címben nincs helyesírási hiba; az egyik különleges ceglédi képeslap egyszerre két üzletet is mutat. A valóságban így soha senki nem láthatta ezt a két épületet, hiszen az egyik ajtaja az egykori Árpád térre, a másiké pedig a korábban Jászberényinek nevezett utcára nyílt. A leleményes montázs bizonyára a megrendelő kérésére készülhetett, mert így egy képre ráfért a két üzlet kirakata.
A megrendelő a Gombos család tiszteletreméltó fője, Gombos (Knopf) Pál (1815-1893) kereskedő lehetett. Jól ismerték őt a városban, Forgács Endre református lelkész, a "Czegléd" című hetilap az utókor számára is megörökítette az alakját:
"Akkor még csak egyetlen emeltes ház volt Cegléden, az is meglehetősen formátlan" - írta Forgács az 1870-es évekről. "A gazdája nem az architektúrára fordította a fő figyelmet, hanem a garasokra. Ebben a kaszárnyában … volt a kaszinó helyisége az emeleten a Takarékpénztár boldogította a közönséget, nem is tudom én, hány percentre. Sarkon a tulajdonos kereskedése vala, melynek ajtaja előtt én sokszor tépelődve állottam meg.
Az ajtó fölött ugyanis egy táblán oda volt pingálva egy királyi kényelemmel heverésző önérzetes oroszlán, alatta pedig a felirat szólt ilyeténképpen: Gombos Pál és Fiai.
El-eltűnödtem. Miután csak egy oroszlán van ott, hát azt veszem Gombos Pálnak, de hol vannak a fiai? Az a piktor két-három fiókoroszlánt is rajzolhatott volna oda, mindjárt nem is lett volna kifogásom. Ceglédi embernek föl sem tűnt ez a hiányosság, mert a ceglédi ember, mikor a Gombos-ház előtt ballagott, akkor már a szemközt levő porta s a sörös krigli járt az eszében" - bölcselkedett Forgács Endre.
Ma a városháza Kossuth Ferenc utcai szárnyától a Gubody utcán át a városháza Szabadság téri faláig tartó üzletsor előtt kellene végigsétálni annak, aki a Gombosék boltjait keresné fel. Sőt, az udvarba is be kellene sétálnia, hiszen ott szintén üzletek, köztük egy fényképészműterem is működött.
A Gombos-házzal szemközti porta és a sörös krigli viszont már csak a régi újságcikkben létezik; az ottani Vademberhez címzett fogadót ugyanis időközben alaposan átépítették, hogy a katolikus egyház elemi iskolája 1896-ban odaköltözhessen.
A Gombos család egyike volt a város történetét meghatározó famíliának. Kereskedők, orvosok, jogászok, tanítók, gyógyszerészek kerültek ki a családi házból. Talán dr. Gombos Lajos (1881-1949) egykori ceglédi polgármester neve a legismertebb közöttük. A rokonsághoz tartozott Cegléd város díszpolgára, dr. Zalai Károly is.
A képeslapot 1901-ben adták fel Eperjesen Marie Hegenbarth tekintetes asszonynak Iglóra. A feladó ennél pontosabb címet nem is írt rá. Magyar és német szavakból írott üzenetét így írta alá: Gisella.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona.
Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap a restiből
Egykor, régen nem csak az utazás miatt jártak a ceglédiek a vasútállomásra. A szórakozás egyik, mára elfeledett formájának számított (a korzózással együtt) "kinézni" az állmásra, szóba elegyedni a várakozókkal, megnézni az elutazókat.
Biztos célpont volt a városiak életében a vasúti restauráció, azaz a resti. Ide ültek be a hosszú csatlakozásra váró utasok, de szívesen töltötték itt az időt a helybeliek is. Nevezetes bérlői révén is híres volt az étterem, de a vendégeket természetesen a választék vonzotta igazán.
Krúdy Gyula külön fejezetet szentelt a restik kedvéért az országban utazgató "pasasérokról." A ceglédi resti hírét, nevét, emlékét Ottlik Géza örökítette meg, mert így írt róla: "igazi és felül nem múlható." Ezen a képeslapon a resti kiülős részét örökítette meg a fotós.
A lap feladója talán ismerte is Krúdy írásait, mert így címezte meg a levelét 1911-ben:
"Lőcsei fehér asszony. Lőcse, poste restente"
(Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003)
Képeslap a tanácsházáról
Ezúttal nem a képeslapokról, hanem a kiadójuk lesz szó. Sajnos, kissé hiányos ez a történet, pedig a kezdetben "Művészeti Alkotások Kiadó Vállalata", később "Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata" névre keresztelt kiadó hosszú évtizedeket ért meg.
A második világháború után államosítás során, valószínűleg 1948-ban alakult meg. Foglalkozott könyvkiadással, képzőművészeti alkotások megrendelésével, eladásával, terjesztésével, kiállításával. A szocializmus éveinek egyik sajátos "vállalkozása" volt; a hagyományosan szabad művészeti ágak nyilvánossághoz, az alkotók lehetőséghez jutottak a közreműködésével.
Legismertebb tevékenysége a képeslapok kiadása volt. Az előbb felsorolt kiadványokhoz hasonlóan ezek is a színvonalas termékek közé tartoztak. Az 1950-es években a korábbi felvételeket használták fel a településképek nyomtatásához, a későbbi évtizedekben azonban vadonatúj fotókat készítettek a falvak és városok megörökítéséhez. A fotósok szinte minden akkori magyar településre eljutottak: a tanácsház, az iskola, a köztéri szobor, a jellegzetes helyi épület, a főutca volt a leggyakoribb téma. Láthatóan az újdonságok megörökítésére törekedtek, hiszen a megrendelő (az állam) a fejlődést szerette volna illusztrálni. A városok képét azonban nem lehetett egyik napról a másikra megváltoztatni: így kerültek rá a fotókra a templomok, a kastélyok, a paloták, a parkok és egyéb látványosságok is.
A "Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata" képeslapjaira magyarul, oroszul, angolul és németül is rányomtatták az ábrázolt épület vagy szobor elnevezését, de feltüntették alkotója nevét is. Szintén megörökítették a fényképész nevét: innen tudhatjuk, hogy pl. Bakonyi Béla, Csobaji Előd vagy Tulok Ferenc fotósok kiváló munkát végeztek. A lapok túloldalán jelezték a kiadás évét; óriási segítség lehet ez a képek azonosításához.
A "Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata" mellett (helyett) az 1990-es új, valódi versenytársak jelentek meg, időközben a képeslap kiadás is teljesen átalakult. Jó lenne tudni, hogy mi lett a kiadó iratainak, leveleinek a sorsa…
Ezek a képeslapok felbecsülhetetlen gyűjteményt jelentenek az építészet, a köztéri szobrászat, a helytörténet iránt érdeklődők számára. Köszönet érte az egykori kiadóknak és fotósoknak!
Reznák Erzsébet
Képeslap a református iskoláról
Közeledik a tanév kezdete - következik egy képeslap a református iskoláról. Üdvözletünket küldjük Ceglédről! Ez városunk egyik legrégebbi intézménye ez: az első, róla szóló adat 1545-ben kelt.
Új tanító érkezett akkor az iskolába, egyháza jeles személyiség volt, Szegedi Kis Istvánnak hívták. A tudós prédikátor nemcsak a templomban prédikált, hanem az iskolamester felkérésére az iskolában is tanított. Két és fél évig maradt Cegléden, emlékét a mai templom bejárata mellett elhelyezett bronztábla őrzi.
Szegedi Kis István persze, még nem a mai épületben tanított, mert azt csak 1858-ban építették egy helybeli mester, Hammerl Ferenc tervei szerint. Bár több átépítést, átszervezést, átnevezést megért ez az iskola, az eredeti funkciója napjainkig megmaradt. Az 1948-as államosítás után Földváry Károly Általános Fiú- és Leányiskola néven működött tovább. Tíz év múlva emléktáblán is megörökítették a névadó emlékét és az épület centenáriumát.
A református egyház 1992-ben kapta vissza az épületet, az iskolát. Változott az elnevezés is, a Földváry-emléktáblát áthelyezték a lépcsőházba. Az iskola alapításának 430. évfordulójára 1995 óta szintén tábla emlékeztet az udvarra vezető ajtó mellett.
A képeslapon látható másik, Kazinczy utcai épület 1896-ban épült. Ide eredetileg csak a lányok jártak. A többi magyarországi iskolához hasonlóan, a ceglédi intézményekben is az 1960-as évektől lett általános ez az oktatási forma.
A képeslapot a ceglédi Nagy Elek (1857-1940) nyomdatulajdonos, könyv- és papírkereskedő adta ki a 20. század elején. A kétféle változat közül itt a színes variáns látványában gyönyörködhetünk.
A képeslap a Kossuth Múzeum tulajdona
Reznák Erzsébet
Képeslap a városi Kossuth-múzeumból
Tamás Ernő, a Pesti Hírlap munkatársa 1933-ban Cegléden járt. Az Árpád téren megnézte a Kossuth-szobrot, aztán átsétált a Kossuth térre, elolvasta az ottani emléktábla szövegét. "Kossuth Lajos emlékével van tele a város" - állapította meg, pedig még csak eztán ment be a Kossuth Múzeum Kossuth téri kiállításába. A mondott időben ugyanis a Czeglédi Hitelbank Rt. emeleti termében rendezték be a város egyetlen közgyűjteményének műtárgyait. A múzeumot ugyan még 1917-ben alapították a ceglédi polgárok kezdeményezésére, de az első, igazi kiállítást csak 1928. augusztus 6-án nyitották meg a látogatók előtt.
"Kossuth-ereklyék a ceglédi Kossuth-múzeumban" - ez volt Tamás Ernő írásának a címe, aki szemmel láthatónak mindent alaposan szemügyre vett. Talált egy meglehetősen bizarr tárgyat is: emberi hajból szőtt Kossuth-arcképet, melynek az "alkotója" egy borbély volt. Egyszerűségében bájos emlék, a magyar nép rajongó ragaszkodásának megható kifejezése - állapította meg alkotásról. A nem mindennapi emléktárgya az idők viharában azóta eltűnt a múzeum gyűjteményéből.
Sajnos, az 1933-as látogató más tárgyakat sem találna meg ma a Kossuth Múzeumban. Szerencsére, az újságcikkhez mellékelt fotók megörökítette a Kossuth-kultusz ceglédi hagyományának jeles darabjait. A fényképekből képeslapokat nyomtattak, ezek közül látható most itt az egyik "Cegléd Városi Kossuth Múzeumból Kossuth Lajos bútorai" - ezt a címet írták rá. A "nagy száműzött" turini lakásának berendezéséhez tartoztak ezek a darabok. A kiállítás rendezője ezek közé állította be egy, sokáig ceglédi városházán kegyelettel őrzött asztalt. "Kossuth Lajos erről az asztalról szónokolt 1848. szeptember 24-én" - ezt vésték a lapjára és a hivatalból csak 1894-ben, Kossuth Ferenc ceglédi látogatása alkalmából vitték ki a Kossuth térre.
Ezek a semmihez sem hasonlítható, pótolhatatlan tárgyak - másokkal együtt - 1944 novemberében eltűntek. További sorsukról nincs hír, csak egy-két kivételes arab került elő a csodával határos módon a béke első hónapjaiban.
"Ereklyéknek becsüli a késői utókor ezeket a tárgyakat, nem babonás bálványozásból, hanem, mert Kossuth Lajos életének és a magyar történelem legnagyszerűbb küzdelmének mozzanatai avatják - írt a Pesti Hírlap munkatársa 1933-ban a Kossuth Múzeum gyűjteményéről.
Reznák Erzsébet
Képeslap a Rákóczi útról
Egészen pontosan a Rákóczi út és a Teleki utca sarkáról készült a felvétel. A házak ma is ismerősek, de az utcakép sokat változott az utóbbi évtizedekben.
Jobbra az eredetileg Rigó-házként emlegetett épület áll. A tervezője ifj. Nagy István (1875-1950) volt. Róla többször esett már szó ebben a sorozatban, hiszen ezen kívül még négy ceglédi középület megalkotása fűződik a nevéhez. Ezt a házat 1911-ben építették fel. Az emeletén lakások, a földszintjén üzletek sorakoznak. E sorok írásakor két üzlet (egy pizzéria és egy élelmiszerbolt) várja itt a vásárlókat.
A képeslap bal oldalán a Magyar Nemzeti Bank palotája áll. Ez már egy másik korszakban készült el, ennek a megrendelője a magyar állam volt. Hübner Jenő (1863-1929) és Hübner Tibor (1897-1964), azaz apa és fia tervei szerint épült fel, 1928-ban költöztek be a tisztviselők. Az 1950-es évektől a ceglédi járási tanács hivatala működött itt. Ma is irodák vannak benne; az ügyfelek csak "tébé" néven keresik, ha társadalombiztosítással kapcsolatos ügyeket akarnak itt intézni.
Az egykori bank épületéhez "ragadt" földszintes ház a Mitrus családé volt, de nem ők, hanem bérlők (fényképészek, nyomdászok) használták az ottani helyiségeket. Rég elbontották, hogy a helyére 1961-ben felépülhessen a háromemeletes harmincnyolc lakásos tisztiház.
A képeslap a budapesti Barasits adta ki az 1930-as évek elején, színes és fekete-fehér változatban. Cegléden Sebők Béla könyv- és papírkereskedésében lehetett megvásárolni.
Reznák Erzsébet
Képeslap a Rákóczi útról
Mai főutcánk, a Rákóczi út nem tartozik a régi városi útvonalai közé. A vasúti forgalom 1847-es megindulásáig nem is volt rá szükség, hiszen a még nem létező vasútállomásra senki sem akart kimenni.
Külsőnek nevezett, a Széchenyi úttól (tértől) tartó szakaszát csak 1879-ben alakították. De nemcsak meghosszabbították, hanem a vallásalapítványi uradalomtól (azaz az államtól) kapott területen új házhelyeket alakítottak ki. Ám ezek a telkek sokáig beépítetlenek maradtak; a helyi újságok gyakori témája volt az ott elrejtőző, a közbiztonságot veszélyeztető "lappangó orvok" támadása.
Az 1880-as évek végétől azonban felépültek és lassan benépesültek az itteni lakóházak. Így alakult a Vasút utca és a sokszor emlegetett, de ma már csak a családi emlékekben létező villasor. Az 1944-es bombatámadás ugyanis végzetes csapást jelentett erre a területre. Az 1970-es években aztán végképp átalakult ennek a városrésznek a képe.
Ide telepítették a Népkert fáit, itt épült fel a vigadó, itt fúrták a város második artézi kútját és itt nyílt meg az uszoda.
A városvezetők és építészek bátorságát jelzi, hogy ezen, az akkor még futóhomokként számon tartott te a területen épülhetett fel a gimnázium impozáns, a városképet meghatározó épülete 1903-ban Pártos Gyula tervei alapján.
A millennium évében a Széchenyi úttól a városközpontig nyitották ki a Vasút utcát. Így már 1480 méter hosszan lehetett végigsétálni a fő utcán. Ez a szakasz is folyamatosan épült be, a legfiatalabb épületébe napjainkban költöznek be az új lakók.
Az utca 1906 óta a Rákóczi nevet; az új elnevezéssel a Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazaszállítása előtt tisztelgett a városi képviselő-testület.
A Rákóczi út egyes épületeiről többféle képeslap készült. Az itt közölt lap az út egy szakaszát ábrázolja. Rányomtatták a kiadás évét is: 1916-ban a Vasúti Levelezőlapárusítás nevű vállalkozás adta ki. "Néhány órácskát itt is töltők" - írta rá Jóska, aki a lappal üdvözletét és kézcsókját is elküldte Budapestre, nagyságos Thén Ida kisasszonynak.
Reznák Erzsébet
Képeslap a Szabadság térről
Ceglédi ősz - húsz évvel ezelőtt. A Gerjepart kiadványa, 2001
Képeslap a Gombos-üzletből
A Gombos család üzleteiről korábban már esett szó ebben a sorozatban. A család feje, Gombos Pál (1815-1893) kereskedő 1845-ben költözött Ceglédre, itt nyitott meg vas- és fűszerüzletét. A vállalkozáshoz társultak a fiai (Károly és Vilmosa) is, így jött létre a Gombos Pál és Fiai kereskedés.
A cég több üzletet is fenntartott a városban, ám 1901-től már csak az Árpád (ma: Szabadság) téri boltban árusította termékeit. "Így néz ki a mi vasas frontunk ugye szép" - írta a képeslapra Sándor, a feladó, aki a debreceni Boldog Istvánnak mutatta így be a munkahelyét 1906-ban.
A "reális alapokon nyugvó, szolídsága miatt a megyében és a az országban jóhírnévnek örvendő" kereskedést 1926-ban megvette az addigi társtulajdonos, Kliebert Jenő. Az üzlethelyiségben működött később a Juhász-féle kereskedés: Juhász Ferenc divatcikkeket árult itt. A "Juhász-féle bolt" elnevezés túlélte az államosítást; egyébként hosszú ideig még ruhát, cipőt árultak benne. 1989 óta a Kereskedelmi és Hitelbank ceglédi fiókja működik itt.
Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003.
Képeslap a belvárosból
Az egyik legrégebbi ceglédi képeslap látható itt. De nemcsak a postai bélyegző keltezése (1898), hanem a lapon látható négy kép közül kettő is a megismételhetetlen múltra utal.
A református templomra (az 1936-os átépítés után is) ráismerünk és ismerős a képeslap bal szélén a református iskola épülete is.
A "Takarékpénztár" feliratú épület előtt is naponta eljárunk a Kossuth téren; bár ezt már régóta senki sem így nevezi. Sokáig nagytakarékként emlegették; napjainkban vajon milyen elnevezés alapján találják meg a ceglédiek?
A felső középső képen a "Piacz tér" felirat olvasható. A kissé elmosódott ábrázoláson a városháza egyik szárnyát és a mai Szabadság teret fedezhetjük fel. Ez utóbbin még nyoma sincs a Kossuth-szobornak, csak az akkor Árpád térnek nevezett térség szélén sorakoznak fiatal fák. A tér 1896-os kialakítását eredetileg valóban a piac bővítése indokolta, hetente kétszer be is népesítették az árusok és a vásárlók. Ám időközben (szerencsére) megváltozott a funkciója és napjainkban (a szomszédos Kossuth térrel együtt) ez Cegléd főtere.
Az ötödik kis képre a "M. kir. Pósta" feliratot nyomtatták. Ez az épület is itt van a szemünk előtt; láthatjuk, ha megállunk a Kossuth Művelődési Központ "B" szárnya előtt. Persze a külseje (a funkciója, a beosztása) azóta sokszor megváltozott…
A képeslapot egyébként Samarjay Margitnak címezte a feladó, Végh Benő 3. osztályos tanuló, aki a 19. század utolsó előtti évében így kívánt boldog új évet a "szépreményű" pozsonyi kisasszonynak.
A lap szélén ott a kiadó neve is: Száger M. Czegléd. Az elnevezés Száger Máriát (1874-1918) rejti; a család portáján 1897-ben nyílt meg a város egyik legsikeresebb fényképészeti műterme, ahonnan számtalan szebbnél szebb fotóval együtt ez a képeslap is kikerült.
Reznák Erzsébet
Képeslap a Hollós utcából…
… Patkós Irma egykori szülőházából. Persze, otthon soha nem vette fel ezt a jelmezt, de az egyik régi szekrényben ezt is megőrizte, majd a sok viszontagságot megért ruhát végül a Kossuth Múzeumnak ajándékozta.
A képen látható jelmezt a POZSONYI LAKODALOM című három felvonásos operettben viselte. A darab szerzői Beck Miklós (zene) és Szilágyi László (szöveg, vers) voltak. Alcíme is volt az operettnek. Alcímként ezt írták a szövegkönyvre: Hadik huszárok. "A színlapon azt olvastam, hogy itt a Hadik huszárokról lesz szó" - magyarázta az első jelenetben a "prológ. meg is magyarázta
"Vagyis azokról a gyönyörűidőkről, amikor magyar huszár dicsőégtől volt hangos egész Európa. Amikor nagy királynőnk uralkodott, Mária Terézia és a bécsi báltermekben magyar huszársarkantyúk verték ki a valcertaktust" - jelentette be a prológust megtestesítő lány.
Az operett 1939-es szegedi bemutatóján Mária Terézia szerepét Patkós Irma ebben a viseletben játszotta el.
Patkós Irma Cegléden hunyt el 1996. október 24-én. Sírja az Öregtemetőben van.
Szülővárosa 1989-ben díszpolgári címmel tüntette ki. Az ő nevét őrzi a George Pal Filmszínház egyik terme. Rá emlékeztet a Patkós Irma Művészeti Iskola és az iskola által alapított emlékérem. Végakaratának megfelelően Hollós utcai szülőházában a Fiatal Alkotók Műhelye működik. Szobra (Párdi Zoltán alkotása)
és az életművéről szóló kiállítás a Kossuth Múzeumban látható. A Városi Pantheonban 2003-ban avatták fel az emléktábláját.
A képeslap a Kossuth Múzeum kiadása.
Reznák Erzsébet