Bíbor és arany - időszaki kiállítás
KOSSUTH-ÁBRÁZOLÁSOK A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN
"Hanem hogy én órahosszant lesessem egy festő által arcomat (mint ez olajfestésnél másként nem lehet), ez a gondolat ideges beteggé teszen" 1869
A történelem nagy alakjait és a róluk készült alkotásokat sorra véve kijelenthető, hogy kevés olyan történelmi személyiség akad, aki annyira népszerű és sok oldalról megközelített karakter, mint Kossuth Lajos. Az alkotók között találunk a művészettörténet által jegyzett festőt, szobrászt (Franz Eybl, Barabás Miklós, Josef Tyroler, Napoleon Michal Julius Iłłakowicz, Parlaghi Vilma, Vastagh György, Fadrusz János, Zala György, Horvai János, stb.), de műkedvelő tanárt, diákot, ügyes kezű iparost és számos névtelen alkotót is. Kossuth Lajost életében és halálát követően is példátlan népszerűség övezte, mely az alkotások sokszínűségében is megmutatkozik.
A művek tematikailag több kategóriába és korszakra oszthatók fel. Kossuth angliai tartózkodása meghatározó volt a különböző műfajú alkotások szempontjából is, de a korai időszakból szintén ismerünk néhány német metszetet és litográfiát. A hazafias érzületűek körében népszerűek voltak az 1867-es kiegyezést követően az 1848-49 forradalom és szabadságharc konkrét eseményeihez köthető portréábrázolások és eszményített, összegző, fiktív csoportképek valamint az allegorikus kompozíciók.
Az Amerikában Kossuthról készült fotográfiák hatására egyedi és sokszorosított grafikák, festmények, szobrok is készültek. A kilencvenedik születésnapja alkalmából, illetve a halálát követően jelentősen megemelkedett az alkotói ambíció és a Kossuth-portré ábrázolások iránti kereslet. Számtalan variáció, adaptáció keletkezett. A legtöbb esetben a kiinduló pont a fotográfia volt. A műtermi körülmények között készített néhány felvétel kapcsán megállapítható, hogy a képzőművészek az új alkotások létrehozásakor előszeretettel használták fel azok teljes kompozícióit vagy részleteit. Az alkotók körében a legnépszerűbb mellkép egy dagerrotípia volt, mely Southworth és Hawes bostoni műtermében készült 1852-ben. Ennek mintájára Tury Gyula 1893-ban megfestette Kossuth Lajos portréját Münchenben. Horvai János szobrász szintén ezt a felvételt használta a ceglédi Kossuth-szobor főalakjának portréja mintázásakor. A korabeli sajtó a következőképp írta le a felvétel alapján Kossuth vonásait: "Ekkor még csak 50 éves volt, deli testtartású és megjelenésű férfi. […] Arczára, különösen homlokára, korai ránczokat szántott a gond és bú, szemeit komor tekintetűekké tette a sok törődés és lelkiszenvedés; de a csüggedés ekkor is hiányzik vonásaiból."
Vannak olyan művek is, melyeknek alkotói ez idáig ismeretlenek maradtak, de egyértelmű az analógia kép és fotó között. Ilyen alkotást is őriz a Kossuth Múzeum. A már említett bostoni fotóműteremben készült felvételek sorába tartozik egy Kossuthot álló alakként ábrázoló kompozíció, melyről szintén szerepel egy cikkrészlet a Vasárnapi Újságban: "… annak idején hiteles mintául szolgálhat annak a művésznek, a ki Kossuthnak álló szobrát fogja készíteni. […] Kettős ujjú atillában s franczia szabású nadrágban jelenik itt meg; egyik kezét csípejére illeszti, a másikkal pedig, melyben tollas kalapját tartja, egy karosszékre támaszkodik; derekára kötött övéről kard függ alá, melyet itt azért látunk a jobb oldalán, mert a daguerreotyp fölvétel az alaknak csak visszás, vagyis úgynevezett tükörképét volt képes előállítani." A felvétel alapján a festő minden részletet gondosan megfestett. Ám, hogy az optikai jelenségből fakadó helytelen jobb oldali fegyverviselést korrigálja, a kardot áthelyezte Kossuth Lajos baljára.
Kossuth Lajos torinói tartózkodása ideje alatt Giuseppe Ambrosetti fényképész több portréfelvételt is készített róla, melyek alapul szolgáltak különböző olajnyomatoknak, sokszorosított grafikáknak, metszeteknek, litográfiáknak, de egyedi alkotásoknak is.
Mivel Kossuth Lajos nem szívesen ült modellt művészeknek - csak néhány kivételes esetben -, ezért a legtöbb alkotás fotóról, vagy korábbi ábrázolás alapján készült. A fotográfiák minden esetben a grafikusok, festők és szobrászok kezében egyedi alkotássá váltak, melyek valamely sokszorosított grafikai technikával (rézkarc, litográfia, olajnyomat) Kossuth népszerűségét kihasználva a magyar és a nemzetközi piaci igényeket kiszolgálva már nem önálló művészi alkotásokként, de széles körhöz eljutottak.
Kossuth Lajos egész alakos arcképe
Kevés olyan történelmi személyiség akad, aki annyira népszerű, sok oldalról megközelített és ábrázolt karakter, mint Kossuth Lajos. Az alkotók között találunk a művészettörténet által jegyzett festőt, szobrászt, de műkedvelő tanárt, diákot, ügyes kezű iparost és számos névtelen alkotót is. A Kossuth Múzeum képzőművészeti gyűjteménye az utóbbiaktól számos alkotást őriz. Időszaki kiállításunkban és ebben a posztban is egy ismeretlen festő olajfestményét mutatjuk be.
Ahogy alkotóját, úgy a kép történetét sem ismerjük. Annyit tudunk, hogy a valamikori Parlamenti Múzeum gyűjteményének felszámolását követően, 1949-ben került a ceglédi Kossuth Múzeum tulajdonába, 1955-ben Murányi Ádámné Tóth Edit igazgató leltározta be. A kép a középkorú Kossuth Lajost ábrázolja zöld színű atillában, kalappal kezében, ahogyan Southworth és Hawes rögzítették bostoni műtermükben készült dagerrotípián, 1852-ben. Néhány évtized elteltével, 1893-ban került elő a felvétel, több másik társaságában. Krécsy Béla középiskolai tanár jókor volt, jó helyen. Ő volt az, aki hazahozta a Kossuthot ábrázoló dagerrotípiákat. Ketskeméthy Mihály washingtoni fényképész pedig üzleti céllal sokszorosította azokat. Így jutahatott festőnk kezébe is a felvétel, de így került be az 1894-ben megjelent Vasárnapi újság különszámába, Kossuth halálának okán indított cikksorozat illusztrációjaként és néhány gondolattal méltatták is azt: "… annak idején hiteles mintául szolgálhat annak a művésznek, a ki Kossuthnak álló szobrát fogja készíteni. […] Kettős ujjú atillában s franczia szabású nadrágban jelenik itt meg; egyik kezét csípejére illeszti, a másikkal pedig, melyben tollas kalapját tartja, egy karosszékre támaszkodik; derekára kötött övéről kard függ alá, melyet itt azért látunk a jobb oldalán, mert a daguerreotyp fölvétel az alaknak csak visszás, vagyis úgynevezett tükörképét volt képes előállítani."
Nagy valószínűséggel alkotónk a Ketskeméthy-féle nagyítás láttán ragadott ecsetet és festette meg Kossuth egész alakos portréját. A sajtóban megjelent képeken ugyanis nem szerepel a háttérben az az oszlop, melyet bár nem az eredeti felvétel alapján reprodukált az alkotó, de kompozíciós elemként azt a karaktert használta fel. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a figura elhelyezése az újságban szereplővel rokonítható, így megállapítható, hogy mindkét változattal találkozhatott az alkotó. A festő minden részletet gondosan megfestett. Ám, hogy az optikai jelenségből fakadó helytelen jobb oldali fegyverviselést korrigálja, a kardot áthelyezte Kossuth Lajos baljára.
A kép precíz, jó arányérzékkel rendelkező és anatómiai tanulmányokat folytató személy keze nyomát őrzi. A festmény hátulján évtizedekkel ezelőtti muzeológusi feljegyzés olvasható: "Kossuth Lajos arcképe. Eredeti olajfestmény. Kitűnő mester műve."
Réthy Lajos: Kossuth portré
Réthy Lajos Győrben született 1849-ben. A budapesti Országos Magyar Királyi Mintarajztanodában és Rajztanárképezdében tanult 1878-1880 között. 19 éves korában sikeres felvételi megmérettetését követően a müncheni festőakadémián tanult.
Itt ismerkedett meg Kacziány Ödönnel, akinek köszönhetjük, hogy Réthy Cegléden települt le. Ugyanis Kacziány a ceglédi polgári iskola rajztanáraként tevékenykedett 1877-1880 között. Majd, mikor úgy döntött, hogy nem a tanításból, hanem művészetéből szeretne élni, értesítette Réthy Lajost a megüresedő álláshelyről és az ő helyére tudott 1880-ban kerülni. A polgári iskolában szabadkézi rajzot és mértani rajzot tanított. Országosan ismertté irodalmi művek illusztrációi tették (Arany János: Toldi trilógiája, Tompa Mihály és Kisfaludy Sándor kötetei a Remekírók Képes Könyvtára kiadásában).
Réthy Lajos Kossuth Lajost ábrázoló olajfestménye egyike azoknak a számtalan módon és stílusban megfogalmazott Kossuth-ábrázolásoknak, melyek otthonok, intézmények, egyesületek, egyletek, hivatalok helyiségeinek falát díszítették. Keletkezésének körülményeit nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a ceglédi Református Iskola ajánlotta fel 1955 előtt a Kossuth Múzeum gyűjteménye számára.
A képen az idős Kossuth portréja jelenik meg. Feltételezhetően a festmény kiindulópontja egy 1894. március 31-én készített metszet volt, ami a The Illustrated London News számára készült. A kompozíció, Kossuth arcvonásai, szakáll és hajformája, öltözetének megfogalmazása, óraláncának vonala megegyezik a Réthy által készített és a londoni sajtóban megjelent képeken.
Kerete díszesen faragott; a plasztikusan megformált akantuszlevelek egymásba fonódó láncolata és a levelek közötti áttört felületek monumentalitást kölcsönöznek a festménynek és a kor ízlését tükrözik.
Tury Gyula: Kossuth Lajos portréja
A Kossuth Múzeum képzőművészeti gyűjteményében 63 egyedi, Kossuth Lajos portréját ábrázoló alkotás található. A grafikák, domborművek, festmények sorából kiemelkedik az a sokak által ismert és a Kossuth Múzeum történetében az egyik legtöbbször kiállított és publikált alkotás, melyet Tury Gyula (Cegléd, 1866 - Budapest, 1932) ceglédi festőművész készített 1893-ban. Akkor, amikor a müncheni Akadémia növendékeként folytatta tanulmányait.
Tury Gyula pályáját a budapesti Országos Magyar Királyi Mintarajztanodában és Rajztanárképezdében Kelety Gusztáv vezetése alatt működő "Lotz-féle gyakorlati festészeti szakosztály" tanítványaként kezdte 1881-1886 között. A Münchenben töltött évek és az ottani nemzetközi környezet meghatározó módon hatottak festészetére, ugyanúgy, ahogy a bécsi Képzőművészeti Akadémia vagy római tanulmányútjai is.
Kossuth Lajosról készült portréján még a kor elfogadott akadémista szemlélete, a realisztikus ábrázolás jegyei tükröződnek. A kép alapját egy 1893-ban újra felfedezett Kossuthot ábrázoló dagerrotípia jelentette, mely 1852-ben Bostonban készült Southworth és Hawes műtermében. A felvétel 1893-ban vált széles körben ismertté, amikor az előkerült Kossuth-sorozatról Ketskeméthy Mihály washingtoni fotóműtermében reprodukciókat készített. Ebben az évben és Kossuth halálát követően ismét publikálták a felvételt a "Vasárnapi Ujságban". A következő sorok olvashatók a sajtóorgánumban a Kossuthot megjelenítő kép kapcsán: "Ekkor még csak 50 éves volt, deli testtartású és megjelenésű férfi. […] Arczára, különösen homlokára, korai ránczokat szántott a gond és bú, szemeit komor tekintetűekké tette a sok törődés és lelkiszenvedés; de a csüggedés ekkor is hiányzik vonásaiból."
Tury Gyula, gondolva az utókorra, bőséges információt rögzített a festményen: "Cegléd városának. Tury Gyula, München. 1893.", valamint "Kossuth Lajos. Amerikában készült 1893 év nyarán Washingtonban felfedezett daguero fényképe után". De az 1893-as ceglédi Tanácsülési jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy festményéért nem fogadott el fizetséget, hanem szülővárosa iránti hűsége jeléül a városnak adományozta és a régi, majd az új városháza tanácsülési termének falán kapott helyet. Ma a Kossuth Múzeum képzőművészeti gyűjteményének megbecsült darabja.
FELADAT
JÁTÉK
Összekeveredtek egy Kossuth Lajost ábrázoló festmény részletei. Tegyél rendet és keresd meg mindegyik helyét! Ennek a képnek az alkotója ismeretlen. Ha a részleteket is szeretnéd látni, tedd a felületet a teljes képernyőre!
https://www.jigsawplanet.com/?rc=play&pid=05dede3dde77
A "BÍBOR ÉS ARANY" CÍMŰ KIÁLLÍTÁS TOVÁBBI OLDALAI:
A Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya »
Bevezető a Kossuth-kultuszról »
Kossuth Lajos kézírásos hagyatéka az emigrációból »
A ceglédi Kossuth-kultusz 1877-1894. A ceglédiek turini látogatása, 1877. január 24. »
A ceglédi Kossuth-kultusz 1894-től napjainkig »
A ceglédi Kossuth-kultusz 120 éves a ceglédi Kossuth-szobor »
Kossuth-ábrázolások a képzőművészetben »
A magyar nemzet élő eszményesülése »
Kossuth Lajos bélyegeken, emlékbélyegzőkön, emlékborítékokon »
Kossuth Lajos és a Kossuth-címer »
Kossuth Lajos emléktárgyakon »
Kossuth Lajos papírpénzeken, kitüntetéseken, jelvényeken, érmeken, érméken »