Bíbor és arany - időszaki kiállítás

AZ UTAZÓ ÁLLAMFÉRFI

Kossuth Lajos 1849. augusztus 11-én kelt nyilatkozatában lemondott kormányzói tisztéről és minden (polgári és katonai) hatalmat átadott Görgei Artúr tábornoknak. Megváltoztatott külsővel, álnévre szóló útlevéllel augusztus 17-én Orsovánál átlépte a magyar határt; távozásának pontos részleteit sem ő, sem mások soha nem ismertették.

A menekülő Kossuth, a mintegy ötezer fős többi magyar menekülttel együtt a törökök védőőrizetébe került. Az akkori török birodalomhoz tartozó Viddin, Sumen, Kütahya volt az időközben megfogyatkozó magyar tábor útvonala. Az isztambuli kormány az angol és a francia támogatás tudatában ellenállt az osztrákok és oroszok kiadatási követeléseinek, de kötelezettséget vállalt az emigránsok minél távolabbi internálására. Az európai nagyhatalmakkal együtt igyekeztek gondoskodni a menekültek, különösen Kossuth és az őt követő családja biztonságáról, de a magyar tábor külön fegyveres csapatot is kiállított Kossuth védelmében.

A kortársak szerint a láthatóan megrendült Kossuth páratlan gyorsasággal szerezte vissza lelkierejét és igyekezett gondoskodni emigráns társairól is. Közben - a lehetőségekhez képest - nemzetközi kapcsolatait is szerette volna helyreállítani, hogy tudósíthassa az európai közvéleményt a lesújtó magyar helyzetről. E korszak terméke volt a szabadságharc bukásának okait összegző "viddini levél".

Az elszigeteltségből azonban csak 1851-ben az Amerikai Egyesült Államok elnökének meghívására szabadulhatott meg. Példátlan ünneplés fogadta a szeptember 1-jén Kütahyából elinduló Kossuthot! A tudósítások szerint az európai közvélemény szinte hihetetlen jelenetekkel várta a menekülteket. A Southamptonba érkező Kossuthot és kíséretét nemcsak óriási tömeg, hanem a politikai elit nevezetes tagjai is vendégül látták.

Kossuth november 18-áig tartózkodott Nagy-Britanniában, előadásain, fogdásain is rengetegen hallgatták meg őt. November 19-én azonban elindult az Amerikai Egyesült Államokba, hogy az ottani közvéleményt is tájékoztassa a magyarok ügyéről és elmagyarázza az "intervention for non-intervention" elvét.

Kossuth 1852. július 13-áig tartó amerikai körútja alatt mintegy 300(!) beszédet mondott, bejárta a keleti országrészt, fogadták a washingtoni törvényhozás épületében, meglátogatta az indiánok küldöttsége, utazott vonattal, hajóval, lovaskocsival, ünnepelték hivatalos fogadásokon, felvették a cincinatti-i szabadkőműves páholyba, felkeresték a 48-as magyar menekültek és összegyűjtött egy jelentős adományt a magyar emigráció költségeire. Róla elnevezett intézmények, települések, tiszteletére állított szobrok, emléktáblák, a látogatásáról készült ábrázolások napjainkban is bizonyítják: Kossuth kitűnő és maradandó képet alakított ki a magyarokról Amerikában!

A Nagy-Britanniába 1852. július 25-én visszaérkező Kossuth családjával (feleségével és három gyermekével) együtt Londonban telepedett le. A számos európai (olasz, német, francia, lengyel stb.) politikai menekültnek biztonságot jelentő ország törvényeit tiszteletben tartva Kossuth angol nyelvű felolvasásokon és a sajtóban rendszeresen közölt a magyar helyzetről elemzéseket, de tartotta a kapcsolatot a nemzetközi és a magyar emigrációval is. Ez utóbbinak leglátványosabb része a Klapka Györggyel és Teleki Lászlóval együtt 1859-ben megalakított magyar Nemzeti Igazgatóság volt, amelynek keretében közös akcióikat igyekeztek megszervezni. Nagy reményeket fűztek az olasz és német függetlenségi törekvésekhez. Kossuth személyesen elképesztő mennyiségű, nem minden részletében ismert tárgyaláson vett részt annak érdekében, hogy a közös ellenség (Ausztria) révén Magyarország se maradjon ki ezekből a küzdelmekből.

Az Itáliában szervezett Magyar Légió felállítása, majd leszerelése, aztán a Magyar Nemzeti Igazgatóság felbomlása, az emigráció széthullása azonban újra sok csalódást jelentett számára. A Londonban indított különös "bankjegy pör" után elhagyta Nagy-Britanniát is. Vilma lánya 1862-es, majd feleségének 1865-ös halála újabb csapást hoztak az életében. A magyar kiegyezési tárgyalások hírére Deák Ferenchez írott, 1867. május 22-én Párizsban keltezett "Cassandra levél" őszinte megrendülést keltett, mozgalmakat indított el az országban, de ez volt egyúttal Kossuth aktív politikai cselekvésének a végső pontja.

Kossuth a kiegyezés után sem költözött haza, még azon az áron sem, hogy elveszítette magyar állampolgárságát. A személyes elveit soha fel nem adva élete utolsó évtizedeit Olaszországban Torinóban élte le.

VENDÉGSÉGBEN KOSSUTH LAJOSNÁL TURINBAN

"Este az Öregnél a szokott mulatság. Mégis furcsaságos apró gyengeségeik vannak a nagy embereknek: tegnap este az Öreg egy partie sakkban Perczel ellenében, ki nagyon lassan, óvakodva, de biztosan játszik, már matt volt. Visszaállíták a játékot, hogy próbálkozhasson az Öreg más vonást, de hiába, egypár vonásra csak ott voltak ahol az előbb; de az Öreg csak kapaszkodik a partie-be. Perczel észreveszi, készakarva hibát csinál és meg hagyja neki nyerni és az Öreg ezt elfogadja! A billiárdba, a tarokkba, egyszóval minden játékba megvan e kicsiséges ambició nála."

Bővebben

FELADAT

A "BÍBOR ÉS ARANY" CÍMŰ KIÁLLÍTÁS TOVÁBBI OLDALAI: