Hír, program

"Ritkán társult más építészekkel, akkor is inkább csak egy-egy munkára" - írta róla egyik méltatója. Ezt erősíti meg a Nagy István iratai között megmaradt fejléces papír is, ezzel a felirattal: "Ifj. Nagy István műépítész. Budapest, VII., Sajó u. 5/a."

Ifj. Nagy István irodájában a 20. század első éveiben készültek az első ismert tervek; ezek többsége Budapesten valósult meg és a későbbiekkel együtt közel húsz ma is látható belőlük.

A 19-20. század fordulója Cegléden is a nagy építkezések és a tudatos városrendezés időszaka volt. Gubody Ferenc polgármesternek és Bezzegh Pál városi mérnöknek köszönhető, hogy a város képét máig meghatározó épületei, közterei, főutcái megújulhattak. De a nagy építkezésekhez kellettek a tervezők, asztalosok, ácsok, kőművesek, bádogosok, keramikusok, üvegesek, lakatosok, egyszóval: iparosok. Belőlük szerencsére, nem volt hiány Cegléden. Egyikük, Piros Lajos asztalos legalább ötven segédet és inast foglalkoztatott nagy műhelyében. Ő hívta meg barátját, ifj. Nagy István építészt Ceglédre, de nem csak városnézésre.

A kiváló iparosokon kívül ugyanis jó ízlésű megrendelők is laktak Cegléden; közülük két bank és három vállalkozó ifj. Nagy István bízta meg a székháza, lakóháza megtervezésével. Egyiküknek, Unghváry Lászlónak igazán különleges darabot, egy "egyiptomi stílusú" kaput tervezett a főutcai pince bejáratához. Ezeket az épületeket a mai ceglédiek is megtekinthetik:

• a Czeglédi Ipar és Kereskedelmi Bank Rt. 1907 - Kossuth Múzeum (Múzeum u. 5.)
• a Czeglédi Hitelbank Rt. 1908 - Földhivatal (Kossuth tér 7.)
• Rigó-féle ház. 1911 - Társasház (Teleki utca 14.)
• Piros Gyula háza. 1911 - Társasház (Rákóczi út 6.)
• az Unghváry-pince kapuja. 1912(?) - Kapubejárat. (Kossuth Ferenc u. 3-5)

A háborús pusztítások, az átépítések, a tulajdonosváltozások, az átszervezések, a pénzhiány, a költözések és az idő vasfoga sokat rontottak az épületek állagán. Mégis, jelenlegi állapotukban is őrzik a tervező stílusának jellegzetes jegyeit. Virágok, girlandok, szívek, méhek, indák, levelek és színes vakolatdíszek teszik ezeket az épületeket egyedivé. Szép magyar stílus - írta róla az egyik kortárs és ezzel a véleménnyel az utókor is egyetérthet.

Ifj. Nagy István ceglédi épületei, bár az idők során több funkcióváltozást megértek, napjainkban még mindig jó szolgálatot tesznek a bentlakóknak. Örök emléket állítanak a tervezőnek és példát mutatnak az utókornak.

Ifj. Nagy István 1950. augusztus 18-án halt meg Budapesten

 

A Kossuth Múzeum épülete

"Az iparbank házvétele. A ceglédi ipar-és kereskedelmi bank megvette a Vasút utcában levő Kovács-féle házat és oda építteti a pénzintézet helyiségét. Az épület bizonyára emelni fogja a Vasút utca szépségét."

Valószínűleg ez, az 1906. februárjában kelt hirdetmény a legelső hír az építkezésről, pontosabban a bontásról, hiszen a mai Rákóczi út - Múzeum utca sarkát előbb szabaddá kellett tenni.

A megrendelő, az 1892-ben alapított Ceglédi Ipar és Kereskedelmi Bank mai szemmel nézve igen optimista volt, hiszen áprilisban már ezzel a hirdetéssel jelentkezett:

"Az I. ker. 97. és 98. számú Kovács Imre-féle telkeken építkezés folytán lebontandó épületek folyó hó 8-án, kedden reggel a helyszínen árverésen el lesznek adva. Közelebbi felvilágosítást ad a Ceglédi Ipar és Kereskedelmi Bank Részvénytársaság."

Nem kellett sokat várni az árlejtési hirdetményre (közbeszerzési eljárást), májusban már ez is megjelent:

"A Ceglédi Ipar- és Kereskedelmi Bank Cegléden építendő székházának felépítéséhez szükséges építőipari munkák elkészítésére nézve ezennel nyilvános árlejtést hirdet föld, földműves, és elhelyező, vasbeton, kőfaragó, vas, ács, cserépfedő, bádogos, burkoló, padlózó, asztalos, lakatos, mázoló, üveges, szobafestő, kárpitos, tűzhelyek, kályhák, vízvezeték, csatorna és légszerelő, szobrász, házitelefon és villanyvilágítás munkákra. Leadási határidő: 1906. május 30.

Az építkezés el is kezdődött, bár először egy akadályt kellett legyőzni:

"Az Iparbank új épületénél a rendőrség beszüntette a munkát, mert a szomszédos Klein Adolf-féle ház olyan vékony tűzfallal bír, hogy alatta életveszéllyel jár a munka folytatása. A rendőrség utasította Klein Adolfot, hogy a vékony tűzfalat építtesse ki, s ha ez megtörténik, akkor majd lehet folytatni az építkezést."

Egy szerencsés kimenetelű balesetről is beszámolt a helyi sajtó:

"Az ipar- és kereskedelmi bank építkezésénél május 12-én Fazekas Máté egy falat akart kiönteni. Vigyázatlanságból nagyon aláásta a falat, úgy, hogy az rádőlt Fazekasra és maga alá temette. Szerencsére nem történt komolyabb baj s csak könnyebb sérüléseket szenvedett."

Ezt a pedig 1906 októberében tette közzé a helyi sajtó:

 "Ezennel közhírré tesszük, hogy a Vasút utca és Szegfű utca sarkán épülő intézeti házunkban 1907. évi május hó 1-től számítva 3-6 évre 5 bolthelyiségünket kiadunk."

Az építkezést az 1907. év elején különös közjáték színesítette:

"Az Ipar- és Kereskedelmi Bank megfellebbezte a tanács azon határozatát, mellyel Unghváry László szőlőnagybirtokosnak gőzfürdő építési engedélyt adott. A fellebbezés indokait nem ismerjük, azonban nem tudjuk megérteni, hogy miért gördítenek akadályt egy modern gőzfürdő létesítése elé."

A bank indoka nagyon egyszerű volt: nagyon sok lesz a fürdő füstje - nyilatkozták az újságnak. A gőzfürdő tervezői azért még nem adták fel: ők az alispánnál fellebbeztek.

Végül a fürdő - ki tudja, miért - mégsem épült fel az akkori Jászberényi (ma: Kossuth Ferenc) utcában. Innen, a 21. századból is köszönetet mondunk a városi tanácsnak, amiért végül helyt adott a bank fellebbezésének! A döntésben egyébként komoly érv lehetett az is, hogy a Ceglédi Ipar és Kereskedelmi Bank a 4. volt a legtöbb adót fizető helyi cégek listáján.

Még egy fontos hirdetmény tartozik az épület történetéhez:

"Van szerencsénk ezennel közhírré tenni, hogy üzleti helyiségünk 1907. június 10-étől kezdődőleg a Rákóczi (volt Vasút) utca és Szegfű utcák sarkán épített házunkban fog a tisztelt közönség rendelkezésére állani."

Emlékeztetőül jegyezzük meg: a bank 1906 februárjában megvette a telket, lebonttatta az ott álló házakat, felépíttette az új székházat, ahova 1907. júniusában beköltözött az irodája. A két dátum között nem telt el másfél év; a tiszteletreméltó teljesítményért dicséret illeti az építőket!

Az építkezés azért még 1909-ben is adott munkát a bank és a tanács illetékeseinek. Ekkor zárult le ugyanis, szerencsére békés megegyezéssel az a vita, amely az épület Rákóczi útra vezető lépcsői miatt kezdődött el a felek között még 1907-ben

Nem volt még eddig szó az új épület berendezéséről, pedig néhány adat erről is megmaradt.

"… a berendezés Thék Endre budapesti bútorgyárosműve, egyszerűségök mellett is annyira ízlésesek, hogy azok megtekintésére az érdeklődők napról napra búcsújárásra mennek" - lelkendezett a Cegléd című újság tudósítója. Ő megnézhette azt a berendezést, amelyből mi már semmit nem láthatunk. A századelő tekintélyes tervezőjének, Thék Endrének ceglédi munkájából sajnos, semmi sem maradt meg.

Nem maradhat ki a hírek közül természetesen a tervező, ifj. Nagy István neve és tevékenysége, róla ezt írta 1907-ben a korabeli sajtó:

"Az Iparbank új palotájának külső kiképzése a befejezéshez közeledik. A Nagy István műépítész által tervezett szép magyar stylusban épülő palota nagy akvarell képe lapunk kiadóhivatalának kirakati ablakában látható."

Bizonyára sokan megnézték a "Czegléd" című lap kiadójának, Sebők Béla könyvkereskedőnek a kirakatát akkoriban az Eötvös téren. A "nagy akvarell kép" sajnos, a tervező nevével együtt hosszú időre feledésbe merült. Az épület eredeti tervrajzai eddig nem kerültek elő, de Nagy István neve remélhetőleg visszakerül a ceglédi köztudatba!

Az épület tulajdonosainak listája népes körről tanúskodik. A birtoklap (tulajdonlap) bejegyzéseiben huszonöt név olvasható. Az első helyen természetesen a Ceglédi Ipar és Kereskedelmi Bank Rt. neve áll. A banktól 1917-ben megvette és a tulajdonjogot egyenlő arányban elosztotta. Róna Jakab bankigazgató, Dobos Ferenc bankpénztáros, Róna Artúr kereskedő, Kernács Pál gazdálkodó, Monori Pál gazdálkodó, Róth Gyula gazdálkodó, Révész Manó kereskedő. Ez utóbbi és családja maradt aztán 1940-ig birtokos, ezért emlegették olykor Révész-házként is az épületet. Egy 1940-ben kelt bejegyzés viszont a történelemből jól ismert, baljós és fenyegető következményre utal: az épületet Révész Manó eladta. Az új tulajdonos Cegléd megyei város lett és maradt 1951-ig. Akkor viszont a magyar államot megtestesítő magyar államkincstár vette át az épületet. E sorok írásakor is állami tulajdon a Kossuth Múzeum épülete.

A Kossuth Múzeum azonban nem tartozik a régi lakók közé, bár már jelentős időt eltöltötte falak között…

Az első, de nem egyetlen lakó természetesen a bank volt. Velük együtt költözött be az adóhivatal, amely igen komoly bírálatot kapott az 1907-es Ceglédi Hírlaptól. "Az utolsó glájzerosnak külön berendezése van a boltjában, mint a ceglédi magyar királyi adóhivatalnak" - dühöngött a névtelen tudósító, aki azt vette zokon, hogy a hivatal a régi szedett-vedett, ütött-kopott ócska berendezését vitte át az új épületbe.

A bank aztán 1913-ban kiköltözött, 1929-ben az adóhivatal költözött a Teleki utcai új épületbe, de a Szegfű utcai ház sem maradt bérlő nélkül. Az összes lakót felsorolni lehetetlen; ez itt egy válogatás, a teljeség igénye nélkül: volt itt raktár (bútor), cukrászda (Rorárius), orvosi rendelő (dr. Jójárt József), egyesület (izraelita kereskedő ifjak), pártiroda (MDP), lakás (Kovács János párttitkár), hivatal (talpbőr igénylés), szolgálati lakás (Ikvai Nándor), szövetkezet (háziipari) és a sort még hosszan lehetnek sorolni.

Az épület történetében 1956 jelentett mérföldkövet: ekkor költözött ide a Kossuth Múzeum. Városunk legrégebbi közgyűjteményének egyébként 1922-től 1928-ig ez volt az egyik átmeneti helye, az akkori körülményekről az illetékes hatóság szikár megállapítást tett: "a múzeum a város szégyene", hiszen az épület csak raktározásra alkalmas.

Az 1956-os beköltözéssel sem oldódott meg minden! A mindenkori igazgatók változó sikerrel küzdöttek a nem mindig jó szándékú lakókkal az épületért! Végül 1979-ben lett teljes jogú gazda a Kossuth Múzeum az épületben!

Nem beszéltünk még a belső átalakításokról, a külső felújításokról, a helyiségekről, a pincéről, a padlásról, a raktárakról, a kiállítóterekről, a programokról, a munkatársakról, a kiadványokról, a gyűjteményekről, az irodákról. Vagyis a Kossuth Múzeum itt töltött hatvanöt esztendejéről, a mai rendezvényről, a most nyíló tárlatról és a jövőről. Ezek mindegyike a magyar kulturális szellemi és tárgyi örökség pótolhatatlan fejezetei közé tartozik.

Szegfű utca, Marx utca, Múzeum utca: nemcsak az utcák neve, hanem a Kossuth Múzeum egész környezete sokat változott az idők folyamán. Az 114 éves épület és a 104 éves intézmény 65 éve összetartozik. Reménykedjünk a szép, változatos, nyugodalmas, hosszan tartó közös jövőben!

 

Reznák Erzsébet

 

Felhasznált irodalom:

Reznák Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd, Gerjepart Kiadó, 2003.

 

Adatok a Piros család történetéhez. Kocsis Gyula gyűjtése. A Kossuth Múzeum adattára 2238-84.

 

Századfordulós magyar építészek. Projekt ötlet, anyaggyűjtés, szöveg: Somogyi Botond. Fotók, képszerkesztés: Puha Titusz, Bálin Imre, Somogyi Botond. www.szesessziosmagazin.com. Utolsó letöltés: 2021. június 25.

 

Ifj. Nagy István portréja: Magyar Építőművészet, 1926. 7-8. szám

 

Ifj. Nagy István gyászjelentése: Országos Széchényi Könyvtár. Gyászjelentések

 

Fotók a Kossuth Múzeum épületéről: dr. Jójárt György (Cegléd) felvételei