Hír, program

"… mi nem jöttünk nagy gondolataidat, archimedesi számításaidat megzavarni, mi nem jöttünk, mint sokan, kebled érzelmeit keseríteni. Nem, mi eljöttük, hogy orcádat lássuk még egyszer, hogy megmondjuk neked, hogy mi téged szeretünk" - így köszöntötte Kossuth Lajost 1877. január 24-én a ceglédi reformátusok nagy tekintélynek örvendő lelkésze, Dobos János. A nagytiszteletű úr annak a küldöttségnek a nevében beszélt, amely - a hozzájuk csatlakozott abonyi, nagykállói, nagykőrösi polgárokkal együtt a mondott napon meglátogatta Kossuthot az akkori Torino külterületének számító Collegno al Baraccone-ban.

"Ha megfontolom, ki és mi vagyok én, kit önök ily rendkívüli megtiszteltetésre méltatnak, s ha számba veszem a körülményeket, én nem gondolom, hogy egy ily jelenet egy másik példájáról tudjon a történelem" - ez az idézet pedig a kormányzó beszédéből származik, aki aztán - természetesen - hosszabban is szólt a látogatóihoz. Ezúttal azonban nemcsak álláspontja "politikai természetéről" beszélt, hanem saját érzéseit is megosztotta a ceglédiekkel. A honvágyról, a hazafias kötelességről, a háláról, az elmúlásról szóló gondolatait mondta el azon a januári délelőttön; megható pillanat lehetett ez az ő életében is.

Valóban különleges jelenetnek lehettek részesei a magyar utazók és a velük együtt érkező újságírók, szimpatizánsok! A ceglédi küldöttség szervezéséről, budapesti és torinói fogadtatásáról részletesen beszámolt az országos sajtó. Már a január 20-ai ceglédi elutazás is szerepelt a hírek között, de még az olasz vámosok is kivételes tisztelettel fogadták honfitársainkat. "Az olasz vám Udinében van, ahol a vámtisztek megtudván a ceglédi küldöttség utazási célját, nagy udvariassággal kijelentették, hogy a magyar utazók poggyászai átkutatás nélkül szabadon tovább utazhatnak" - olvasható a nagyvonalú fogadtatásról szóló híradásban.

A ceglédi 100-as küldöttség történetét számtalan műfajban megörökítették az azóta eltelt 142 évben. Újságcikkek, részletes beszámoló, versek, képek, visszaemlékezések, történeti tanulmányok, emlékbeszédek őrzik a nevezetes esemény történetét. A látogatás különleges illusztrációja az az óriás méretű tabló, amely ma a ceglédi Kossuth Múzeum kiállításában látható. Rajta Kossuth Lajos és 100 ceglédi férfi fotója; bár a történeti hűséghez hozzátartozik, hogy egyikük, Simonyi Ernő országgyűlési képviselő "külsősként" kísérte el a társaságot Turinba…

Különös módon a CSALÁDI TÖRTÉNETEK közé is bekerült az 1877-es nagy utazás. A 100-as küldöttség tagjai ugyanis szó szerint apáról fiúra örökítették életüknek e legnagyobb élményét. A "mesékbe" természetesen beleszőtték az út során átélt kalandjaikat; így fonódtak össze a személyes élmények a Kossuth-kultusz terjedelmes művével, méghozzá hosszú-hosszú időre szólóan…

A ceglédi 100-as küldöttség időközben meghatározó KÖZÖSSÉG lett Cegléden, de a város határain kívül is tisztelettel hallgatják a róla szóló történeteket. A küldöttség ugyanis folyamatosan létezik, 1973 óta Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör néven a Kossuth Múzeumban. A több generációt összekötő közösségben nyilvántartunk olyan tagot, akinek a szépapja volt az 1877-es küldöttség tagja. Időközben persze, megkopott, feledésbe merül, áthangolódott, de folyamatosan újabb és újabb elemekkel is bővül a turini 100-as küldöttség hagyatéka. Tapasztalatom szerint addig marad életben ez a különleges társaság, amíg a tagok reményt, büszkeséget és követendő példát látnak benne.

A Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya 2014-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. A szellemi örökség egyik őrizője, a Turini Százas Küldöttség 2019. január 26-án tartja 142. ünnepi közgyűlését.

A képen: B. Molnár András, a ceglédi 100-as küldöttség egyik tagja

(Reznák Erzsébet: A ceglédi 100-as küldöttség turini látogatása alkalmából… Cegléd, Kossuth Múzeum, 2011. Ceglédi Füzetek 36. c. könyve alapján)