Bíbor és arany - időszaki kiállítás

A nem mindennapi úti élményeket az utasok közül többen megörökítették. Különösen a július 5-ei napot emlegették sokáig, hiszen ezen a napon találkozhattak Turinban Kossuth Lajossal! Látogatást tehettek a Via dei Mille (Ezrek utcája) 22. számú házában és bemehettek annak első emeleti lakásába is.

 

"Bent vagyunk a nagy száműzött dolgozó szobájában. Kossuth délután egy óráig íróasztala mellett fogadja a tisztelgőket, akik többnyire annyira elfogulnak, hogy nem képesek szóhoz jutni. Ő maga szól egypár barátságos szót mindenkihez, mely könnyeket csal a szemekbe, úgy, hogy a kijövőkön észrevehető a könnyezés nyoma. A társaság tudja, hogy mily sokan látogatják meg Kossuthot s azért csak néhány percig időznek" - írta le a szemtanú a megismételhetetlen jelenetet.

 

A társaság hölgyeit Kossuth Lujza fogadta. Nekik szintén különleges élményt jelentett a találkozás! Különleges, "magyar stylű" ékszerrel hálálták meg a szívélyes fogadtatást.

 

De még messze volt a nap vége! "A tisztelgő látogatások fogadása után a program szerint következett a nagy díszebéd a nagy Giardino Valentinóban, ahol nyilvánosan fogunk találkozni Kossuthtal. Együtt étkezünk vele" - folytatja Dolinay Gyula. Ide délután fél kettőkor érkezett meg a Kossuthot és családját szállító kocsi és a 850 magyar ismét rendkívüli jelenet részese lehetett. Hallhatták is Kossuthot, aki majdnem két órán át még egyszer életéről és elveiről beszélt.

 

Még az elindulás előtt készült a résztvevők számára külön jelvény, megmaradt az útról számos dokumentum; ez utóbbiak közül igazán különleges az a fotó, mely a társaságot és a vendéglátó Kossuth Lajost, a fiát, Ferencet és a húgát, Ruttkayné Kossuth Lujzát örökítette meg. A turini Ambrosetti fényképészműtermének szenzációs felvételén mindenki felismerhető. A Kossuth Múzeum állandó kiállításában nézelődők nemrégen azért nézegették szívesen ezt a képet, mert múltbéli rokonaikat, ismerőseiket fedezték fel rajta…

 

A Kossuth Múzeum gyűjteménye még egy, az úthoz kötődő gyönyörű aprósággal, egy ÜVEGPOHÁRRAL büszkélkedhet. Rejtőzhet több ehhez hasonló tárgy még máshol is, hiszen Dolinay Gyula ezt látta a banketten:

 

"Mikor (Kossuth) befejezi beszédét, sietünk s igyekszünk mindnyájan, hogy koccintsunk a nagy magyar Apostollal s ő látva hamisítatlan lelkesültségünket, elragadtatásunkat, könnyező szemekkel, barátságos jóságos mosollyal koccint velünk. Ereklyévé változik ez a pohár e koccintással, melyet sokszoros áron váltunk magunkhoz, hogy örök emlékül elvigyük magunkkal, valamint a hozzá közelebb ülők az ebéd végével aranyakkal váltják meg a tányérokat, késeket villákat, poharakat, melyeket Kossuth használt, sőt egyetlen darab olasz kenyér sem maradt abban a kosárban, amelyből Kossuth vett magának."

 

A mi poharunkon szépen gravírozott felirat van. "Ezzel a pohárral kocczintottam Kossuth Lajossal 1889. július 5-én" - írta rá az ismeretlen tulajdonos. Szemmel láthatóan megbecsülte a becses emléktárgyat, hiszen külön polcot is csináltatott neki.

 

A különleges darabért (és egy hasonlóan ritka Kossuth képért) Bokros Leventének, a ceglédi Óplébánia korábbi plébánosának tartozunk köszönettel! Nemcsak az adományát, hanem a róla szóló történetét is gondosan őrizzük 2007 óta.

A képeken a borospohár valamint az 1889. július 15-én készült fotó részletei láthatók. A Kossuth Múzeum tulajdona. Kisfaludi István reprodukciója.

 

Az idézetek lelőhelye:

Dolinay Gyula: A Turin-párisi kirándulás 1889. július 2-14. Budapest, Dolinay Gyula, 1890)

 

Népszerűségét korán felismerték azok az alkotók, iparosok, nagyobb kapacitással rendelkező műhelyek, akik nemzetközi szinten (nemcsak Európában) megtalálták azt a piaci rést, melyet részben a turizmus, részben a Kossuth-kultusz teremtett meg. E két terület szerencsés találkozásából számtalan emléktárgy, szuvenírtárgy látott napvilágot, melyek hasonlatosan a maiakhoz népszerűségnek örvendtek.

 

Kiállításunkban egy 1890-es években készült porcelán kisplasztika szerepel: Kossuth Lajos porcelán mellszobra. Talapzatának alján található fenékbélyegzőből egyértelműen meghatározható a gyártó és a készítés időszaka. Jelzése egy hajóhorgony, melynek függőleges szárát egy "B" betűjelzés tagolja. A gyártó egy 1848-ban létrehozott türingiai porcelánmanufaktúra, mely alapítójáról Ernest Bohne-ról kapta nevét. Halálát követően (1856) három fia vette át az üzem tulajdonjogát és a gyártást. Ekkortól Ernst Bohne und Söhne névvel szerepelnek a nyilvántartásban egészen 1907-ig. 1883-tól a három örökösből már csak egy állt a manufaktúra élén és a mintakollekciót is megváltozott. A korábbi, erőteljes színekkel festett groteszk, dekoratív megfogalmazású, már a giccs kategóriájába sorolható dísztárgyak és söröskorsók helyét átvették a visszafogottabb, kevésbé harsány darabok; bonbonierek, vitrintárgyak, figurális kisplasztikák, antik, barokk, rokokó és biedermeier, valamint az 1870-es évek polgári öltözetében ábrázolt figurák kerültek előtérbe, melyek jól illeszkedtek a historizáló polgári szalonok tárgyi környezetébe. Mindemellett olyan mellszobrok is megjelentek árukínálatukban, melyek közismert személyeket ábrázoltak. Így Mozart, Beethoven, Wagner zeneszerzők vagy a sziú indiánok Ülő Bika nevű törzsfőnöke mellett többek között elkészült Kossuth Lajos is. Az öntőformában készült, színesen festett porcelán kisplasztika haja, szakálla, inge, mellénye, nyakkendője biszkvitfehér (máz nélküli, tömörre égetett fehér porcelán). Talapzatának felirata: "Lud. Kossuth"

 

A ma már gyűjtői darabnak számító különlegesség 1955-ben került a Kossuth Múzeum tulajdonába.

"Elsőrendű hazai gyártmány" - olvasható a kiállításunkban látható vasaló 1904-ben kelt hirdetésében. A budapesti Hirsch és Frank cég a Magyar Vaskereskedő című újságban reklámozta a vasalót. Csak remélni tudjuk, hogy a nehéz munkák közé tartozó vasalást kissé megkönnyítette ez a sajátos háztartási eszköz...

A kiállítás megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. 2023. március 31-ig látogatható.

Reznák Erzsébet