Bíbor és arany - időszaki kiállítás

A CEGLÉDI KOSSUTH-KULTUSZ

1877-1894. A ceglédiek turini látogatása, 1877. január 24.

A ceglédi választókerület - Simonyi János képviselő 1876. december 3-ai váratlan halála miatt - új választásra kényszerült; ám a hagyományosan az ellenzéki párthoz tartozó ceglédiek nem tudtak megegyezni a jelölt személyében. Váratlan fordulattal Kossuth Lajosra szavaztak, sőt abban is megegyeztek, hogy a mandátumát személyesen adják majd át a Turinban élő "szent öregnek". Kossuth azonban nem fogadta el a megtiszteltetést, hivatalosan és magánúton is visszautasította a ceglédiek döntését.

A ceglédi választók tudomásul vették a választ, ám Kossuth meglátogatásáról nem akartak lemondani. Nem kevés szervezés árán 1877. január 20-án az ünnepélyes búcsúztatás után végre vonatra szálltak, előbb Budapestre, majd onnan Milánóba indultak. Az utazókat már a Nyugatiban hatalmas ünneplő tömeg, köztük a budapesti egyetemisták küldöttsége fogadta - és rendőrsorfal, mert a roppant népszerűtlen Thaisz Elek rendőrparancsnok félve a Kossuthot éltető tömegtől, meg akarta akadályozni a nyilvános megjelenést. Ám a budapesti ünneplés így sem maradt el: bankettet rendeztek a ceglédiek tiszteletére, útjukon elkísérte őket számos újságíró és velük együtt utaztak abonyi, nagykállói és nagykőrösi útitársak is.

A Turin külterületén álló, Collegno al Baraccone-i villában élő Kossuth vonakodva fogadta az őt felkereső ceglédieket. Ám az 1877. január 24-ei személyes találkozás végül felejthetetlen eseményt jelentett számára. Kiderül ez a ceglédieknek elmondott üdvözlő beszédéből, a régi emlékek felidézéséből és azokból a tőle ritkán hallható mondatokból, melyekkel saját érzéseiről számolt be.

De őt is meghatotta Dobos János lelkész hozzá intézett köszöntője, melynek egyik mondata így hangzott. "... mi eljöttünk, hogy arcodat lássuk még egyszer, hogy megmondjuk neked, hogy mi téged szeretünk."

A küldöttség névsorában református, katolikus, zsidó, evangélikus és unitárius, polgármester, tanító, ügyvéd, kereskedő és gazdálkodó, vagyis az egész várost reprezentáló nevek olvashatók. A Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya hozta össze és tartja össze azóta is ezt a közösséget.

Páratlan dokumentumok is emlékeztetnek a történetükre. Mindenekelőtt az őket és Kossuthot ábrázoló 1877-es fotókból összeállított tabló és a küldötteknek adományozott dedikált Kossuth-fotók. A 100-as küldöttség ügyeiről szóló jegyzőkönyvek, a január 24-ei rendezvényekre készült meghívók, a rendezvényekről készült fényképek. Még film is készült róluk, hiszen ők adományozták 1936-ban a Kossuth egykori torinói lakása előtt álló Kossuth-szobrot a városnak.

Mert a 100-as küldöttség túlélte a tagjait; utolsóként Zakar Károly halt meg közülük, 1933-ban. A fiúk, unokák, dédunokák, majd a tiszteletbeli tagok révén azonban életben maradt a közösség, amely története során kegyelettel emlékezett meg január 24-éről. Az 1948-as államosítás után nem maradhatott meg ez a szervezet sem, de a hagyomány 1973-ban mégis új életre kelt: megalakult a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör. A tiszteletreméltó közösség székhelye a Kossuth Múzeum, összetartó ereje változatlanul a Kossuth-kultusz. Semmihez sem hasonlító, tekintélyes gyülekezet, amely a változásoknak is köszönheti a létét és a jövőjét.

FELADAT

JÁTÉK

Az alábbi linkre kattintva rakd össze a ceglédi 100-as küldöttség turini látogatása alkalmából készített tűzzománc kitűző elemeit!

https://www.jigsawplanet.com/?rc=play&pid=042ddd3ce24e

A "BÍBOR ÉS ARANY" CÍMŰ KIÁLLÍTÁS TOVÁBBI OLDALAI: