Bíbor és arany - időszaki kiállítás
KOSSUTH LAJOS KÉZÍRÁSOS HAGYATÉKA AZ EMIGRÁCIÓBÓL
Kossuth szinte felbecsülhetetlen mennyiségű iratot (hivatalos és magánlevelet, beadványt, újságcikket, rendeletet, kiáltványt írt hosszú élete során. Legtöbbször a csak az ő aláírásával érvényes iratok leírását is magára vállalta. A Honvédelmi Bizottmány egyik tagja, Pálffy János szemtanúként számolt be Kossuth munkavégzéséről:
"Soha ezen bizottmánynál amicabilisabb (barátságosabb) egy kormánytestület nem létezett. Elein a Redoute épületében tartotta üléseit (legtöbbször a Nyáry elnöklete alatt, miután Kossuth nem mindig jelent meg), azután a Kossuth Nádor-utcai szállásán, két szobában. A belsőben, melynek ajtaja mindig nyitva volt, Kossuth csaknem leszögezve ült íróasztala mellett, s írt, és mindig csak írt. Valóban megfoghatatlan, hogy mit tudott mindig csak írni? S. Nyáry szokott erős kifejezéseivel nem egyszer kiáltott fel:
De mi a fenét tud annyit írni az a prókátor?"
Az emigrációban élő Kossuth és egykori harcostársai, ismerősei, tisztelői, sőt családtagjai között 1867 után ugyancsak a levél lett a kapcsolattartás legfőbb eszköze. Jellegzetes, a családi gyászára is utaló, csak az általa használt feketeszegélyes levélpapírjai és borítékjai nemcsak a formájuk miatt különlegesek. Tartalmuk alapján Kossuth életének számos, nem csak a nyilvánosságnak szánt pillanata nyomon követhető.
"Kedves Angyalom!" - a legtöbbször így szólította meg Kossuth feleségét, Meszlényi Teréziát a hozzá írt levelekben. Az olasz-francia - osztrák háború és a magyar nemzeti függetlenségi harc összekapcsolásában reménykedő Kossuth feleségének írt csalódott, kilátástalan helyzetéről.
A "Legioni Ausili Ungherese" néven emlegetett Magyar Légió Palermóban alakult meg 1860-ban a volt hadifoglyokból, 48-as emigránsokból, katonaszökevényekből, eredeti célja az olasz egységért folytatott küzdelem támogatása lett volna. A Légió utolsó parancsnoka, a szabadságharc legyőzhetetlen ezredese, Földváry Károly (1809-1883) élete utolsó éveit Cegléden töltötte, sírja a Kálvária temetőben van. A hagyatékából előkerült, 1862-64 között keletkezett Kossuth-levelek mindegyike, kalandos múlt után a Kossuth Múzeumba kerültek.
"A Check-Bookh-omat valahová el parctizáltad - nem leljük sehol" - írta az egyik, 1866-ban Ferenc fiához Turinban címzett levelében. A levél eredeti témája az olaszországi magyar légió ügyében Kossuth Cerruti olasz külügyi államtitkár közötti tárgyalás volt.
A ceglédi képviselő-testület a kiegyezés évében választotta meg Kossuth Lajost és vele együtt még tizennégy közéleti személyiséget a város díszpolgárává. A város ezzel a döntéssel fejezte ki, hogy nem enged a ’48-ból és tiltakozik 1867-es törvények ellen. Különös becsben tartja Cegléd díszpolgári oklevelét, írta Kossuth a ceglédi polgármesterhez címzett levelében, majd így folytatta: ez az irat "… azon magyar hazafias város jóakaratának záloga, melynél a nagyemlékű múltban legelőször talált áldozatkész visszhangra a hon megmentésére hívó szózatom…"
E levél eredeti példánya sajnos, eltűnt a történelem viharában. A Kossuth Múzeum gyűjteményében azonban őrzünk egy, 1870-ben keltezett, Ceglédre küldött Kossuth-levelet. A Bobory Károlynak, Cegléd ellenzéki országgyűlési képviselőjének címzett írás központjában természetesen a kiegyezés bírálata áll. "A demokratikus jogegyenlőséghez kötött polgári kötelességek érzete" - ez az idézet pedig a városban később oly sokat emlegetett "Cegléd Kossuth városa" szókapcsolat büszkén vállalható tartalma is lehetne.
KOSSUTH LAJOS ÍRÓDEÁK...
... nem kell néki lámpavilág - igy hangzik az egyik legismertebb, Kossuthról szóló népdal.
Az ismeretlen szerző - valószínűleg tudta és akarata ellenére - Kossuth egyik legfőbb tulajdonságát örökítette meg ebben a sorban.
Szinte felfoghatatlan mennyiségű hivatalos irat és magánlevél maradt az utókorra a kossuthi hagyatékból! Már az ügyvédi tevékenysége alatt bizonyára több száz aktát kellett szerkesztenie, néhány ezekből is túlélte a századokat.
Aztán újságíróként folytatta: a Pesti Hirlapban megjelent cikkeivel új műfajt teremtett a 19. századi Magyarországon.
1848-ban és 1849-ben a rendeletek, hivatalos levelek, tervezetek, törvénycikkek, újságcikkek, kiáltványok következtek; ezekből három vaskos kötetet állított össze a kiváló történész, Barta István.
Újabb korszak kezdődött az emigráns Kossuth életében 1849-től és ettől kezdve még újabb műfaj köthetők a nevéhez. Nem ő találta fel ugyan a nyílt levél fogalmát, de az biztos, hogy ő volt ezeknek a legszorgalmasabb "gyártója."
A Magyarországtól távol élő Kossuthtól főleg 1867 után ugyanis gyakran kértek véleményt, tanácsot, segítséget itthoni hívei. Olykor csak tájékoztatták a helyi hírekről, az őt érdeklő eseményekről vagy üdvözölték a névnapján. Kossuth igyekezett ezekre válaszolni és egyúttal felhatalmazta a címzettet a levél közlésére. "Ha tán Ön nyilvánosságra akarná hozni levelemet, mit teljességgel nem ambicionálok, kijelentem, hogy nincs ellene kifogásom" - írta pl. 1870. február 18-án kelt levelében Ceglédre, Bobory Károlynak.
Kossuth különleges tehetséggel írt és olvasott számtalan (latin, angol, német, olasz) nyelven. Nyelvészeti zseni volt - állapította meg róla az egyik közeli munkatársa, Tanárky Gyula, akivel Kossuth felesége megosztott egy érdekes történetet is. Eszerint a Kütahyában tartózkodó Kossuth egyszer török nyelvű prédikációjával teljesen elkápráztatta török szolgáját!
Egyszer meg a Londonban tőle segítséget kérő spanyolokat ejtette ámulatba, akiknek kérésére franciául tolmácsolt egy tárgyaláson. "Azt hinné valaki, hogy Kossuth valaha tanult vagy olvasott spanyolul?" - tette föl a kérdést Tanárky Gyula. "Soha eszébe nem jutott" - válaszolt rá ő maga elismerően.
A Kossuth Múzeumban több, mint harminc Kossuth-kéziratot őrzünk. Nemcsak a tartalmuk, hanem a hozzájuk tartozó történetek révén is a gyűjtemény becses darabjai közé tartoznak ezek, a semmihez sem hasonlítható dokumentumok!
Könyvészeti adatok:
Kossuth Lajos: "A nemzet csak jogost akarjon... Levél Bobory Károly országgyűlési képviselőhöz Ceglédre. Az utószót és a jegyzeteket Reznák Erzsébet írta. Cegléd, Gerjepart Kiadó 2002. (Ceglédi Színes Füzetek 8.)
FELADAT
A "BÍBOR ÉS ARANY" CÍMŰ KIÁLLÍTÁS TOVÁBBI OLDALAI:
A Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya »
Bevezető a Kossuth-kultuszról »
Kossuth Lajos kézírásos hagyatéka az emigrációból »
A ceglédi Kossuth-kultusz 1877-1894. A ceglédiek turini látogatása, 1877. január 24. »
A ceglédi Kossuth-kultusz 1894-től napjainkig »
A ceglédi Kossuth-kultusz 120 éves a ceglédi Kossuth-szobor »
Kossuth-ábrázolások a képzőművészetben »
A magyar nemzet élő eszményesülése »
Kossuth Lajos bélyegeken, emlékbélyegzőkön, emlékborítékokon »
Kossuth Lajos és a Kossuth-címer »
Kossuth Lajos emléktárgyakon »
Kossuth Lajos papírpénzeken, kitüntetéseken, jelvényeken, érmeken, érméken »